Ahol lelkesedés veszi körül az embert, ott megújul.

Az öregedő emberek akkor válnak magányossá, ha gyermekeik felnőnek s elhagyják a családi fészket.

Az irodalom az életből származik, és az életbe származik vissza.

A háború nagy vihar. A vihar mindig változást hoz.

A siker a legnagyobb veszedelem. Kudarcot, csapást kihever a lélek, de a siker mámora rossz útra viszi magát az embert.

A vállalkozáshoz szerencse kell, de valami más is, hogy rendben menjenek a dolgok.

Ahol a sírás nem segít, ott másik végletbe csap át a lélek, a kacagásba.

A magány a felnőttek kiváltsága, azoké, akik szeretnek magukban töprengeni.

A szomorúság is örömmé változtatható.

Tehetséggel születni nagy ajándék. De a tehetség küzdelmek árán kerül felszínre.

Aki író akar lenni, annak emberek közé kell menni.

Az írás nem mesterség, hanem életmód.

Fölösleges cselekedeteidet küszöböld ki,
mesterségesen ne szítsd fel magad,
mindig több vagy, ha az vagy, ki lehetnél.
De ne feledd, hogy: ami van, csirája
mindannak, ami lesz. A Föld halála az,
ha vízzé válik. A víz halála az,
ha levegő lesz. Majd az is felizzik,
és kicsap belőle az őselem, a tűz.
Ez az útja. Útunk van nekünk is:
ezt mutasd, merre visz vezérlő Értelem.

Ne keress te búvóhelyet sehol,
lépj befelé, saját lelkedbe inkább.
Vonulj be mélységedbe. S ne feledd el,
lélek csendjében érlelődik a béke.

Mert látod, nem vigyáztál,
álmodban elaludtál,
halálodban maradtál,
minket magunkra hagytál.