Lehet, hogy mindaz, ami a sötétség jótékony leple alatt történik, csak akkor válik rosszá és elutasítandóvá, amikor fény vetül rá?

A veszély, és a bűn szele. Kockázatos elegy, ha valaki egyszer belekóstol.

Kéz kezet mocskol.

Maga a pokol, jóllehet örök, Lucifer lázadásával kezdődik.

Az éjszaka
romhalmaza közt
gyáván megbújik a rabló
érzi hogy ebben a sötétségben
minden jel
láthatóvá válik
minden liliomtipró
átkozza magát
minden kereskedő
a csalások emlékétől szenved.

Itt az ideje
hogy a gyámoltalan lélek
térdre hulljon
és kiokádja
bűneit.

Egyik élet követi a másikat, és mi, egyedül mi dolgozhatjuk fel az okokat, amelyeket mi hoztunk mozgásba, mi tehetjük jóvá a rosszat, amit tettünk.

Ha egyszer megjártad az alvilágot, soha többé nem felejted el a visszavezető utat.

Aminek van formátuma, azt nem nevezhetjük bűnös szenvedélynek. A bűnös szenvedélynek soha sincs formátuma. A rafinált élvezeteknek sincsen.

Valószínűleg bűn és az elégtelenség jele, ha valaki rafinált élvezeteknek hódol anélkül, hogy megfelelt volna az élet egyszerű, természetes adományainak, amelyek olyan nagyok és szentek.

A tolerancia bűn, ha a gonosz megtűrését jelenti.

A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.

Öntudatlanul elkövetett bűn nincs.

Az állam, ha nem is a gonosz, de mindenesetre a szükség és a bűnös tökéletlenség alkotása.

A vétkes cselekedetek nem azért károsak, mert tilosak, hanem azért tilosak, mert károsak.