Hittel csak a szavak világában maradsz. A bizalom az, a mély bizalom, mely a tettek mezejére visz. De a tettek mezeje veszélyes. Beszélni könnyű a túlsó partról, de átúszni a túlpartra már veszélyes, mert ahhoz semmilyen térkép nincs. Sőt, valójában nem is lehetsz biztos benne, hogy létezik-e egyáltalán a túlsó part. A közönséges hit itt nem segít. Ha nincs benned egy roppant bizalom az élet iránt, ha nincs roppant bizalmad a saját belső hangod iránt, akkor nem tudsz elindulni a feltérképezetlen vizeken.

Hatalmas erő forrása, ha van az életünkben néhány olyan ember, akiknek minden érzésünket elmondhatjuk, és bízhatunk benne, hogy azután is szeretni fog, nem gázol a lelkünkbe bírálatával, ítélkezésével.

Timárra gondolok, szeretettel gondolok reá. Valami meleg barátsággal, jó érzéssel. Ő volt az első ember, akihez én bizalommal voltam. Egy napon meglátott, szemtelenül megszólított, s mintha történt volna valami velem. Arra kell gondolnom, hogy ez a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet: hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt. Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok.

Általában képtelen vagy ellazulni és élvezni a másik társaságát, mert mindig okot keresel a mosolya mögött. S a gyanakvásod gyakran nem is alaptalan, mert hát az emberek életében mindig minden az üzletről szól. A legtöbb kapcsolat általában érdekkapcsolat, amely az egyén túlélésének érdekében jön létre.

Jó szándékot kell feltételeznünk egymásról, még akkor is, ha nem egyezik a véleményünk. Ha a megelőlegezett bizalom elvész, mérhetetlenül leromlanak a kapcsolatok.

Az beszél állandóan bizalomról, aki tudja, hogy ez a gyenge pontja.

Külföldön nem várja el az ember, hogy az ottaniak becsületesek legyenek, de itthon nem vigyáz, és könnyű a dolga a gazembereknek.

A bizalom az a bizonytalan mérték-egység, melyre még mindig szükség van.

Az anyát gyakran keríti hatalmába az a nyugtalanság, amit minden tulajdonos elsőként tanul meg, mégpedig fájdalmak között: nagy dolog a bizalom, ám az ellenőrzés mégis kívánatos.

Régi jó barátoknak sohasem kellene habozniuk, hogy egymásra bízzák magukat.

A tárgyakban megbízhatunk. Józan, élettelen dolgok. Nem gondolkodnak, tehát nem is akarnak becsapni. Nem mozdulnak maguktól, tehát nem veszélyeztetnek bennünket puszta passzióból. Bennük van egyedül bizonyosság, és bennük nincsenek hátsó szándékok...

Ahhoz, hogy reagálni tudj egy másik emberre, ha fáj valami, ahhoz nagyon meg kell bíznotok egymásban.

Az ember sohasem tűzi homlokára minden gondolatát, nem kiáltja világgá mindazt, ami megfordul a fejében, hiszen akkor egész életében járna a szája, és környezete elátkozná őt összeférhetetlensége miatt. Te is, én is csak az őszinte szóból érthetünk, úgy, hogy közben a lényeget sem hallgatjuk el egymás előtt, vagy nem hamisítjuk meg, akkor sem, ha úgy látszólag könnyebb lenne az egyezség...

Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.

Az emberek között ne az isteneik, hanem cselekedeteik szerint tegyél különbséget. Keresd a tisztaszívű, igazságot kereső és békességre törekvő emberek társaságát, akinek szívében nem irigység és gonoszság miatt van nyugtalanság, hanem a dolgok igazi rendjének kutatása miatt. Ezek az emberek a világ világító fáklyái, az ő fényeik felé igazítsd te is életed útját.