Nem bízhatunk valakiben, akiről nem hisszük el, hogy szeret.

Én vagyok az, akinek az irántad való szeretetét nincs hatalmadban megváltoztatni; és én vagyok az, akiben bízhatsz. Én vagyok a hang a szélben, a mosoly a holdban, az életet felüdítő víz. Én vagyok a közönséges szél, ami meglepetésként ér, és maga a lélegzeted is. Tűz és harag vagyok mindennel szemben, amit elhiszel, és ami nem az Igazság, ami fájdalmat okoz neked, és megakadályozza, hogy szabad legyél.

Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség. Arról kell tudnunk beszélni, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és képesnek kell lennünk nyitott szívvel és elmével meghallgatni a másikat. Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás.

A kétely barátságokat és szerelmeket dönthet romba, így nincs helye az életünkben. Kiben bízhatnánk, ha egymásban nem?

Az a kevés szerencsés, aki igaz jó baráttal büszkélkedhet, gyakran inkább bízhat a barát ítéletében, mint a magáéban, ha életbevágó ügyről van szó.

Mikor nagyobb pénzösszegekről van szó, nem ajánlatos megbízni senkiben.

Ha nem hazudunk egymásnak, talán megkönnyítjük az életünket, vélhetően éppen annyival, amennyivel megnehezítjük. Hosszú távon mégis ez tűnik épelméjű befektetésnek.

Mert ő becsűletes lelkű, igaz;
Azt gondolá, hogy minden ember az.
És e hitének áldozatja lett,
Elveszte mindent, amit keresett.

Bízni tudni annyit jelent, mint hinni tudni. És hinni tudni, az szeretni tudni.

Az, hogy az ember rábízza valakire az életét, még nem jelenti azt, hogy átengedi neki a lelkét.

A bizalmat, mely minden közeledés alapja, nem lehet parancsszóra, erőszakkal és tömegesen kikényszeríteni. Erre a jóakarat önként meginduló emberei, lelkek, egyéniségek kellenek.

A legszörnyűbb dolog a gyanú. Az, hogy az ember nem tudja. És talán sohasem tudja meg!

Tőlem nem kell félned. Érzem, hogy határozott céllal szegődtél hozzám. Tudom, nem mérhetlek olyan mértékkel, mint a többi teremtményt. Valamit akarsz tőlem, amit talán csak én nyújthatok neked... miért nem vagy őszinte hozzám?

A kapcsolatok legvarázslatosabb pillanatai közé tartoznak azok, amikor szavak nélkül is megértjük egymást. Amikor annyira bízhatunk valakiben, hogy tudjuk, nem kell elmondanunk, hogy mi van bennünk, a másik ért minket. Tudja, még mielőtt kimondanánk.

Ha az ember a legjobbat hiszi valakiről, akkor életre hívja benne a legjobbat. Az embereknek javukra válik, ha hiszünk bennük. Ezt újra és újra tapasztalom.