Egy filmcsillag olyan, mint a Római Birodalom. Előbb vagy utóbb szétesik.

Feleségül venni egy színésznőt pont olyan, mintha ejtőernyő nélkül ugranál ki egy repülőgépből. Az első néhány perc lelkesítő, de nagyon hamar iszonyatos huppanással csapódsz a földnek.

Tudod..., te vagy az egyetlen nő a világon, akinek a lelke pontosan olyan szép, mint a teste.

Lehet, hogy őrült vagyok, de szerintem a házasság nem való mindenkinek. Legalábbis nekem nem. Túlságosan is nagyra értékelem a függetlenségemet. Ez nem jelenti azt, hogy az ember szükségszerűen magányos legyen.

Ahhoz, hogy reagálni tudj egy másik emberre, ha fáj valami, ahhoz nagyon meg kell bíznotok egymásban.

A gyerekek okosabbak, mint hinnénk. Ezért tudjuk annyira megsebezni őket.

A boldogság legmagasabb rendű formáját a felebarátaink iránti önzetlen barátságban találjuk meg.

Amíg rá nem jövök, mi vagyok, addig nem tudhatom meg, ki vagyok.

Az élet tele van csalódásokkal. Az apróbb kudarcokon csak úgy lehet úrrá az ember, hogy annál keményebben küzd.

Freud - igen, maga Freud - egy ízben azt mondta, hogy életünk apró dolgaiban természetesen a józan észre kell hallgatnunk. De az igazán nagy elhatározásoknál azt kell tennünk, amit a tudatalattink parancsol.

Sokféle és összetett magyarázat van mindarra, amit életünkben cselekszünk. Állítólag az érett, felnőtt emberek tetteit a logikának, az értelemnek kell megszabnia. És az a helyes, ha előbb gondolkodnak, csak aztán cselekszenek.

Azzal áltatod magad, hogy nagyon elfoglalt vagy, de valójában csak érzéstelenítőnek használod a munkát a magány ellen.

Tudom, hogy a szerelem aktusa a dolog természetéből adódóan feltételezi a gyöngédséget.

Társam, kezet nyújtok néked,
Több jóságot, mint pénzt kínálok,
Papolásnál s törvénynél előbb magamat:
Te is nekem adod magad? Velem tartasz?
Együtt maradunk, ameddig élünk?

Ha lelkem s lelked izmosan megáll
És némán összehajlik, szembenéz.
S lángot vet nyúlánk szárnyuk e merész
Illetés pontján...
Egy kis zugot vágyunknak s egy napot.
Ha vak halálba fúl is az a nap.