Senkiről sem akarok rosszat mondani, és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.

Akkor beszélj, amikor dühös vagy. Biztos, hogy a legjobb beszédet fogod mondani, amit valaha megbántál.

A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.

Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.

Csak olyat beszélj, ami mások vagy a magad hasznára lehet; kerüld el az üres fecsegést.

Teljesen őszintén beszélni sok esetben
Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.

Néha vannak emberek, akikkel lehet hallgatni, és nem érzel kényszert arra, hogy értelmetlen fecsegéssel töltsd ki a szünetet.

Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze. A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti.

Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.

Néha azon tűnődöm, megnyikkannánk-e egyáltalán, ha törvényt hoznának, hogy ezentúl csak lényeges dolgokról lehet beszélni. Ha megtiltanák az üres pótfecsejt.

Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!

A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigetel.

Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükségük rájuk.

Beszélj halkan, beszélj lassan, és ne mondj túl sokat!

Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk.