Szerezzünk meg mindennap valakit, ha nem belső barátnak, legalább jóakarónak, mert ezek közül néhány utóbb megmarad bizalmasunknak, ha túlestünk a tüzetesebb rostáláson.

Soha ne köpj szemen egy barátot!

Ha az ember rátalál a legjobb barátjára, az olyan, mintha szerelembe esne.

A szerelmet leginkább a bensőséges barátság őrzi meg. Mert ha a lángolás fokozatosan szelídül is, azok, akik igazi jó barátok, holtig vállalják egymást, és meghitten élnek együtt akár ötven-hatvan esztendeig is.

A bajban a kiutat keressétek, egymást vigasztaljátok és erősítsétek, bátorítsátok. Ha így tesztek, a baj is javatokra válik, mert nagyszerű barátságba fűz össze benneteket.

A jó barát nem lovagol a sérelmein, nem nyalogatja sértődötten lelki sebeit, nem álmodozik bosszúról, hanem szégyelli magát azért, hogy összekaptak, hogy ő maga nem volt eléggé fegyelmezett, bölcs, belátó. Nem azt mérlegeli, ki volt a hibás, ki kezdte, kinek kell elkezdeni a kibékülést, hanem maga keresi a közeledést, szívesen kér bocsánatot is, vagy mond engesztelő szót, tesz békülékeny gesztust, iparkodik egészen felengedni, minden rosszat elfelejteni.

Amikor meg tudod mondani, hogy valakibe miért vagy szerelmes, akkor az már nem szerelem. Ha kezded felsorolni, hogy mit szeretsz valakiben, akkor már azt is fel tudod sorolni, hogy mit nem. Akkor már mérlegelsz és döntesz, hogy még szeretni, vagy tovább szeretni! Ugyanígy van a barátsággal is. Ha el tudod mondani, hogy valaki miért barátod, milyen szál fűz hozzá, akkor azt is el tudod mondani, ami eltaszít tőle. Az már nem igazi barátság.

Jellemző, ha nincs szükséged szívességre, mindenki örömmel a rendelkezésedre áll.

A barátságnak egyenrangúságon kell alapulnia.

Mi olyanok vagyunk, mint a fonott zsinór, sok külön szálból közösen alkotunk erős kötelet. Ez a mi szövetségünk. Ez köt össze bennünket.

A barátság nem létszükséglet, mint ahogyan nem az a filozófia és a művészet sem. Értéktelen a létfenntartás szempontjából, ugyanakkor egyike azon dolgoknak, amelyek értelmet adnak a létfenntartásnak.

Mindenki életében van egy emberi láncolat, egy védőháló, amely működni kezd a bajban.

A barátság is csak véges dolog, úgy látszik, aminek az élet törvénye szab határt.

Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért.

Ha barátaink szolgálatot tesznek nekünk, azt hisszük, hogy a barátság címén tartoznak nekünk ezzel, és egyáltalán nem gondolunk arra, hogy nem tartoznak nekünk barátsággal.