Ha szerelmet keversz a barátságba, az olyan, mintha elcukroznád a csirkepaprikást.

Komolyan. Nincs nagyobb szeretet, mint amikor az ember lefekszik a barátja kedvéért.

Az igaz barát Isten ajándéka. Mivel Isten nem létezik, tudod, mi a helyzet? Igaz barátok sem.

A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki.

Barátság... kevesen értik e szót. A barátság olyan, mint az anyai, a testvéri, az örök, a megálmodott, a várva várt szeretet. Nem szerelem búvik a szeretet álcája mögé. Tiszta, sose követelőző, ezért örökké tartó. A barátság erősebb kapocs, mint a szerelem; értékes és szent. Számomra mindennél fontosabb. A barát, akiben csalódunk, örökre leszerepelt, emléke kitörölhető. Ha a barátság áldását élvezzük, szent feladatunk, hogy betartsuk előírásait, bármi történjen. Jó barátnak lenni nem egyszerű feladat. Néha emberfeletti erőfeszítéseket igényel a szabályok betartása. De a barátság a legfontosabb kapcsolat két ember között; tartósabb, mint a szerelem. Az egyik szerelmet könnyen pótolhatja a másik. De a baráti kézszorítás olyan fogadalom, amely többé nem feledhető.

Az ember a legjobb barátait igyekszik az összes nyavalyájával együtt elfogadni, hiszen ezért vagyunk a legjobb barátok.

Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerűségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy feladod a saját nézeteidet, elveidet, vagy aszerint alakítod őket, hogy megfelelj a barátaidnak. Pedig akár hiszed, akár nem, eljön a nap, amikor nem a barátok lesznek a legfontosabbak az életedben.

Legyen annyi barátod, amennyi jólesik - de ne építsd rájuk az életedet! Ingatag alap lenne.

Ha a versenytársak szeretetteljes viszonyban vannak egymással, a versengés növeli az önbecsülést, és abban nincsenek vesztesek, csak győztesek.

A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A barátság sokban hasonlít a szerelemre: a szikra és az újdonság lassan megkopik, és átadja a helyét valami kényelmesnek és kiszámíthatónak; olyan lesz, mint egy kardigán, amelyet esős vasárnapokon veszünk elő a fiókból, amikor valami melegre és ismerősre vágyunk.

Hazug vagyok, csaló vagyok, gyáva vagyok, de soha nem hagynám cserben a barátomat. Már ha ahhoz, hogy kitartsak mellette, nincs szükség őszinteségre, tisztességre és bátorságra.

Mindannyiszor a barátság törmelékeit kapom, egy érzelem szilánkjait, soha nem az érzelmet, soha nem a barátságot.

A barátság számtalan alakban megjelenhet, és számtalan forrásból meríthet erőt, de mindegyikben közös a feltétlen szeretet, a másik fél hiánya fölött érzett fájdalom és a közös tulajdonságok.

A körülötted lévő emberek jelentik az élet gazdagságát.