Aki barátot szerez, ellenséget is kap.

Van, aki megy, sok-sok év alatt
Kötődik egy barátság, míg ezer szétszakad.
Minden ember útja máshová vezet,
Egyszer biztos el kell válnunk, de bármi történt, el ne feledd:
Száz év múlva is csak veled, mindig csak veletek.

Nem tudom, meddig bírom még barátok nélkül. Régen sokkal egyszerűbben ment, de ez még azelőtt volt, hogy ismertem volna a barátság érzését. Néha sokkal könnyebb, ha nem ismerünk meg bizonyos dolgokat.

Az igazi jó barátok, akiket a szívük hoz hozzám látogatóba, azok a legjobb orvosok!

A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít. Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát, hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem. És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna, mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól, akkor a barát újra eljátssza nekem. Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel. Visszatükrözi, aki vagyok.

Könnyebben elviselném, ha valaki idegent becsülnének többre nálam, mint a legjobb barátnőmet; az idegennel talán sohasem kerülök össze többé... de milyen kellemetlen, ha a legjobb barátnő mindig a közelben van, s ráadásul mindent jobban csinál, mint az ember maga!

Szeretetünk elég gyakran keveredik birtoklási vággyal, ragaszkodással és a másik iránti elvárásokkal. És gyakran igényt támaszt a kölcsönösségre. Amit a másikért teszek, azt elvárom tőle is. De ez a számítás ellehetetleníti az igaz barátságot. Vannak barátok, akik hosszú évekig nem látják egymást, és nem beszélnek egymással. De mihelyst találkoznak, újra fellobban barátságuk.

A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.

A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik.

A barátság: hűség, helytállás, becsület.

Vigyázz a barátságra. Élesre fent kard az, forgasd jól. Benne van az erőnk, benne van az életünk.

Aki érzelmileg felkavar, majd magamra hagy, az nem a barátom. Akinek jelzem, hogy fontos, hogy igényelném, és hetekig nem reagál, az nem a barátom. Akit nem hívhatok fel akármikor, az nem a barátom. Aki miatt gombóc nő a torkomba, az nem a barátom. Ha a gombóc miatt lázasbeteg leszek (39+/-1 fokcelziusz), és méltóságon (és kritikán) aluli smseket küldök, az már rég nem a barátom. Akivel meg lefekszem, az nem a barátom. Ezt meg jól jegyezzem meg. Én.

A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.

A barátság teszi lehetővé két ember között a legmélyebb azonosulást.

A 21. századi, internetes, "anonim barátok" többsége vélhetőleg csupán a kölcsönös hasznosságon alapuló barátságot ismeri: megosztom veled az információimat, ha te is megosztod velem a te információidat. Tulajdonképpen mindent megosztunk önmagunkkal kapcsolatban, csak épp önmagunkat nem.