Szemrehányást csak titokban tegyél a barátodnak, dicsérni viszont nyilvánosan dicsérd.

A jó barátok ismérve az, hogy ők élvezik, ha nekünk valami szar.

Ha követnem kell az utamat, inkább megkockáztatom, hogy eláruljanak, mint hogy egyedül legyek.

A digitális fotó ugyan nem sárgul el, de a régi barátságok igen. Vajon mindenkivel így történik majd? Szétszéledünk érettségi után, és egyszer csak elfelejtjük egymást? Vajon elmúlik minden, ha végzünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket?

A háromtagú barátság, mint bármely háromszög, nem egyszerű dolog. Mindenféle akadályok és csábítások merülnek fel: féltékenység, irigykedés, amelyek időnként apró, sőt megbocsátható aljasságokká, de mégiscsak aljasságokká fajulnak.

Hosszú időbe telik, mire az ember igaz barátjának mondhat valakit, a bizalom pedig csak lépésről lépésre alakul ki.

Hiába van barátod,
csak hiszed, hogy ismered.

A legnagyobb ellenségekből is lehetnek jó barátok. Éppen csak idő kell hozzá, hogy megismerjék egymást.

Egy barát mindig ott van a bajban - és sosem jön azzal, hogy "én megmondtam előre!"

Az a barát, aki előtt akkor is kitárod az ajtót, ha másnak nem.

A barátok jelentik a hidat a külvilág felé. Az ő szemükkel is látunk, nemcsak a magunkéval.

A jó barátok képesek megváltani a világot egy csésze tea és házi sütemény mellett.

Egyetlen jó barát is képes eloszlatni a sötétséget.

A jó barátok egyezséget kötnek: "Te elnézed az én szeszélyeimet, én pedig a tieidet!"

Minden könyvben volt egy szemernyi az igazságból, s minden emlék azt felelte, hogy az ember hasztalan ismeri meg az emberi kapcsolatok igazi természetét, nem lesz bölcsebb semmiféle ismerettől. S ezért nincs is jogunk föltétlen igazságot és hűséget követelni attól, akit egyszer barátunknak fogadunk, akkor sem, ha az események megmutatták, hogy ez a barát hűtlen volt.