Ha a nyelvhasználat helytelen, akkor az emberek nem pontosan azt mondják, amit gondolnak. Márpedig ha az, amit mondunk, nem egyezik azzal, amit gondolunk, nem tudunk alkotni. Ha nem születnek alkotások, nem virágzik a művészet és az erkölcs. Ha ezek nem virágoznak, nem létezhet igazságos törvénykezés. Igazságos törvénykezés hiányában a nemzet nem tudja, mitévő legyen. Ezért nem tűrhetünk semmiféle önkényeskedést a szóhasználatban. Ezen múlik minden.

Van mocsok, amely levakarhatatlan. Rászárad az emberre. És nem lehet lemosni.

A halottak ugyanolyanok, mint az élők: van, akit megjegyzünk, másokat elfelejtünk.

Aki kereskedik, más munkájából húz hasznot. A munka a paraszté, a haszon az úré.

Mi olyanok vagyunk, mint a fonott zsinór, sok külön szálból közösen alkotunk erős kötelet. Ez a mi szövetségünk. Ez köt össze bennünket.

Még a beton réseiben is megered olykor a mag - nincs ott keresnivalója, mégis nő, gyökere átfúrja a betont.

Egy vak hallhatja, mi történik a háta mögött és a feje fölött, a süket mögötti világ viszont, akár a szakadék. A süket kevesebbet tud az őt körülvevő világról, mint a vak.

Mindig eljön a pillanat, amikor valaki nem számol többé tettei következményeivel, a rá váró büntetéssel, hanem már csakis az ösztöneit követi.

A rendszer csak addig véd meg, amíg együttműködsz vele.

Ezernyi mód létezik a tilalmak megkerülésére. Az ember kreatív, mindig talál kerülőutat.

A törvény olyan kígyó, amely csak a cipő nélküli embert marja meg.

Nincs mindenre magyarázat. Elég, ha hálásak vagyunk.

A hosszú élet nem erény. Csak azt ne! Látott már valaha boldog öregembert? Elégedett nyugdíjast? Az öregség aggasztó állapot. Olyan, mintha a világ összes csapása csak arra várna, hogy rászakadhasson az emberre.