Amikor meg tudod mondani, hogy valakibe miért vagy szerelmes, akkor az már nem szerelem. Ha kezded felsorolni, hogy mit szeretsz valakiben, akkor már azt is fel tudod sorolni, hogy mit nem. Akkor már mérlegelsz és döntesz, hogy még szeretni, vagy tovább szeretni! Ugyanígy van a barátsággal is. Ha el tudod mondani, hogy valaki miért barátod, milyen szál fűz hozzá, akkor azt is el tudod mondani, ami eltaszít tőle. Az már nem igazi barátság.

Születünk valahol, onnan általában elkerülünk máshová, majd továbbsodródunk. És megválaszolhatatlanná válik a kérdés: hol az otthon?

Ha nem tetszik, amibe belekezdek, van bátorságom félretenni. Ha az illető mű ismerete az alapműveltségünkhöz hozzátartozik, még nem biztos, hogy hozzám is tartozni fog.

A színész lehet kiváló a maga korában, de 50-60 esztendő múlva, ha marad róla felvétel, már majdnem nézhetetlen.

Vannak emberek, akik rosszul döntenek a pályaválasztáskor, emiatt sem tudásuk, sem tehetségük legjavát nem képesek nyújtani. De vannak olyanok, akik bármihez kezdenek, tökéletesen és becsületesen elvégzik.

Amikor a színész tehetsége és tudása legjavát adja minden este, amikor színpadra lép, az azért van, mert szereti, tiszteli azokat a nézőket, akik eljöttek a színházba, még akkor is, ha azok kevesen vannak. Ezt a néző érzi és megérzi, és viszonozza azt a szeretetet.

A színész bizonyos fokig kell, szeresse, de legalább el kell, fogadja a partnerét, ha ez nincs meg, nem lehet együtt játszani.