A szerelem evolúciós érdekünket fejezi ki, és abba szeretünk bele, akibe kell.

Az egyéni motivációk soha nem arányosak a célok társadalmi értékével.

A tartós boldogság a szenvedés értelmének megtalálása.

A szerelem nem annyira érzelem, sokkal inkább motiváció vagy találó szóval: hajtóerő. Mindennél erősebb hajtóerő.

Mindenki kis tudósként vizsgálja a világot, és következtetéseket fogalmaz meg sikerei és kudarcai okairól.

Mit csinálnak a férfiak, ha összeeresztik őket? Rögtön vetélkedni kezdenek, vezetőt választanak, megverik a másik csapat drukkerjait, stb. Egyszóval agresszív népség, pláne, ha nőről van szó.

A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik történetünk. Éhezés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytállásból.

A változást mindig a makacs emberek hozzák el.

Sok mindent lehet ideig-óráig takargatni, de az arcot nem.

A női szépség a leggyűlöletesebb dolog a világon, évente százmilliók szenvednek tőle, százezrek halnak bele, százmilliárdokat költenek rá. A szépség előítélet, kényszerzubbony, üzlet.

A nők azért imádnak csevegni egymással, mert ellenőrzik feltevéseiket, csereberélgetik információikat, amelyek vagy megerősítik eseményekről és emberekről felállított elméleteiket, vagy ezek alapján korrigálják.

A félénkség, gátlásosság és szégyenlősség - csak azok kedvéért, akik nem ismernék ezt az érzést - kellemetlen feszültséget, kényelmetlenséget és különféle testi tüneteket okoz, különösen idegenek jelenlétében vagy új helyzetekben. A félénkség nem betegség, hanem egy temperamentumtípus; nem lehet "leszokni" róla, de megoldható, hogy az ember ne essen el a saját lábában.

Minél vonzóbb és talpraesettebb egy nő, annál valószínűbb, hogy elválik, ha férje nem válik be. Sok nő csökkent önértékelése vagy csekélyebb vonzereje miatt ragad le rossz kapcsolatokban.

Úgy tűnik, férfiaknál alapbeállítás, hogy esztelenségük a nő szépségével arányosan fokozódjon.

Valójában minden nőbe beleszeret valaki, és annak a valakinek ő a szép.