A logika a gondolkodás tehetetlenségi törvénye.

Ami tökéletes, annak nincsenek méretei.

Hiába vitatkoztok ti jobban, ha ellenfeleiteknek erősebb az akarata.

Mint valami a túlvilágról boldogan visszaszökő anyai kényeztetés - olyan a szerencse. De nem lehet az: ha az volna, sokkal többnek jutna.

Szórakozottság rapszódiája: mindent elfelejt, ami eszébe jut; csak átcikáznak rajta a gondolatai; csillaghullásból álló éjszaka a szellemi élete.

Minden erő legyőzhető, csak egy nem: a lemondás.

Anélkül, hogy magunkat szeressük, senkit sem szerethetünk.

Teljes csalódás (az, hogy teljesen megszűnjünk hinni abban, amiben csalódtunk) nem lehetséges. Épp az a fájdalmas, hogy valami alapja volt az érzésünknek, és ebből nem lehet kitépni a hitünk finom gyökérszálait.

A bűntudat magántulajdon.

Annak, hogy az ember már nem hisz önmagában, semmi pótléka a világon. Sem az, hogy másokban tud hinni, sem az, hogy másokban sem hisz.

Meggyőződésünknek tartozunk annyival, hogy higgadtan védjük.

A kötés, ha egy szeme leszalad, egészen felbomlik. Hogy emlékeztet a bizalomra!

Hányan mondták már az élet örömeire: hát ennyi az egész?! Volt-e már, aki a szenvedéseit összegezve így csodálkozott: igazán csak ennyi az egész?

Az egyszer elzálogosított gerincek kiváltására sohasem kerül sor.

A szeretetnek nincs ellentéte. Hogy az lehessen, ahhoz minden jelentéktelen.