Ennek a férfinak született; és életének annyi évét töltötte azzal, hogy próbálta elfogadni: ez a férfi más nőnek született.

Minden nő a sötét hangulatú, merengő férfiaknak jut.

Vannak pillanatok egy nő életében, amikor szíve igen erősen megdobban, amikor a világ hirtelen furcsán rózsaszínnek és tökéletesnek tűnik, amikor egy ajtócsengőt is mennyei harmóniának hall.

A szerelem feltámad, és minden nap változik. Nem olyan, mint valami villámcsapás az égből, hogy egy szempillantás alatt más ember leszel tőle.

Lehet, hogy ez a szerelem meghatározása. Ha az ember nagyon akar valakit, ha nagyon szüksége van rá, akkor is imádja, ha dühös rá, és legszívesebben az ágyhoz kötözné, nehogy kimenjen és még több bajt csináljon.

Vajon számít, mit ír az ember, ha soha senki nem olvassa? Van a szavaknak jelentése, ha soha senki fülébe nem jutnak el?

Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?

Nagyon szeretem a családomat, de igazából a jó konyha vonz hozzájuk.

Az a mondat, ami a mindazonáltal szóval kezdődik, sosem jó.

Hát nem kellemes dolog rájönni, hogy nem egészen azok vagyunk, aminek gondoltuk magunkat?

- Idős korára megokosodik, Mr. Bridgerton.
- Időnként hallottam olyan megjegyzéseket, hogy fiatal koromban is volt bennem egy kis intelligencia.
- Hm. A hangsúly persze a kis mennyiségen lehetett.

Az elbűvölő nem feltétlenül egyenlő a boldoggal.

Miért pazarolna az ember ábrándokat és szerelmet olyanra, aki azt sosem viszonozza? Inkább olyanoknak kell tartogatnia a szélfútta mocsár típusú összeismerkedést, akiknek van jövőjük együtt.

Néha olyan okai vannak félelmeinknek, amiket nem tudunk megmagyarázni. Néha csak a csontjainkban érezzük, hogy valami igaz, de más ostobaságnak tartaná.

Lehetséges egyetlen nap alatt újra és újra beleszeretni egy emberbe, és egyre jobban szeretni?