Most, hogy végre megtörtént, most, hogy megízlelte a tökéletességet, nagyobb kínban volt, mint valaha. Most már pontosan tudta, mi fog hiányozni neki; fájdalmas világossággal értette meg, mi az, ami sosem lehet az övé.

Van úgy, hogy az ember évekig minden nap egy nőre gondol, elképzeli, milyen érzés lehet a karjában tartani, de az ábránd soha, soha nem ér fel a valósággal.

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt.

Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.

Soha életében nem volt magányos. Ez nagyon furcsa. Ki gondolta volna, hogy férjhez kell mennie, örökre össze kell kötnie az életét egy másik emberrel ahhoz, hogy egyedül érezze magát?

Nem tudod, milyen érzés, amikor az ember csapdában van, beragad az életébe, reménytelenül. Próbálkozni, keményen próbálkozni és soha... soha nem érni el semmit.

- A szenvedély nyilván nem elégséges egy házasság fenntartásához.
- Lehet. De kezdetnek elég biztató.

Meglepődnél, ha tudnád, milyen következtetésekre jutnak férfiak egymásról verekedés közben.

Férfiak! Ha egy napon képesek lesznek beismerni bármilyen hibájukat, nővé válnak.

Az, hogy az ember udvarolni akar egy nőnek, nem jelenti azt, hogy tudja, hogyan kell.

Álmai csak álmok. Saját maga kreálta illúzióvilág. Ha a férfi nem olyan, mint amilyennek ő elképzelte, az csak az ő hibája. Olyasmit várt, ami nem is létezett. És tudhatta volna.

Lehet, hogy a kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló házasság jobb, mint a semmi.

Nem, nem "a" tökéletes férjre van szüksége. Csak valakire, aki számára tökéletes.

Véletlen. Minden a véletlenen múlik. Ezt természetesen egyetlen tudós sem vallaná be, de a nagy találmányok többsége úgy jött létre, hogy a felfedező valami egészen más problémát kívánt megoldani.

Biztos vagyok abban, hogy sosem megyek férjhez. Ha lenne valaki, aki hozzám való, akihez való vagyok, az igazi, akinek én vagyok az igazi, nem gondolod, hogy már rá kellett volna találnom?