Amikor valami véget ér, egyben el is kezdődik valami más.

Az igazi vezető azt is irányítja, aki ezt nem veszi észre.

A sikernek ez az egyik titka: persze, hogy törődni kell a nagy dolgokkal, de ugyanúgy a kicsikkel is.

Mindenki életében van egy emberi láncolat, egy védőháló, amely működni kezd a bajban.

Általában az intelligencia jele, ha valaki tartani tudja a száját. Gondolkodni, elmélkedni csak úgy lehet, hogyha az ember magába mélyed.

Az élet nem más, mint menetelés egy nagy aknamezőn, és sohasem tudhatod, mikor, mely lépésnél fogsz felrobbanni.

A gyászban az előrelépés jelenti a kihívást. Hogy váltsunk, hogy haladjunk. Mert a nagy veszteség azzal jár, hogy az ember vissza akar menni a múltba.

A valóság egy nagy turmixgép, amelyben a remények és az álmok összekeverednek a félelemmel és a kétségbeeséssel. Csak a Walt Disney-s rajzfilmekben meg a tündérmesékben csillogtatják folyton a boldog véget. No meg az üdvözlőkártyákon.

Amit várunk, ritkán következik be, amire nem számítunk, az viszont megtörténik.

Csak azt fogom meglátni, amit látni akarok. Az emberek talán így jutnak túl a válságaikon. Az a világ, amelyben élünk, jórészt a fejünkben létezik.

Nincs rosszabb egy savanyú képű gyereknél. A savanyúsággal még ráérek. Amikor az ember már öreg, és még a fotelből felállni is rossz, akkor van okunk állandóan savanyú képet vágni.

Oké, lehet az ember olykor szomorú vagy dühös, de száz százalékban nem szabad haragudni a világra.

Én szinte mindent a magam kedvéért csinálok - hogy megértsek valamit, vagy azért, mert jólesik, szórakoztat. Ha az ember a közönségnek játszik, az szükségszerűen lerontja a "műsor" színvonalát.

A "semmiért valamit" elve valamilyen rejtélyes okból ellenállhatatlan. Pedig az ingyen dolgok sohasem igazán azok. A tulajdonlás mindig költséggel jár. Semmi sincs ingyen.

A tényleg nagyon gazdag és híres emberek a fotók többségén gondterheltek és komorak. Tudják, hogy nagyon ébernek és óvatosnak kell lenniük. Hiszen olyan dolgok vannak a birtokukban, amiket mindenki szeretne.