Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd.

Szótlanná tesz a
holmikorésmennyiért.
- Én beszélgetnék.

Filantrópia?
- Néhány embert szeretek,
de a többit: nem.

Éltem? Működtem.
Lelkiismeretem jó
- csak a kedvem rossz.

A világ tőlem
elvonultan él. Oka
biztosan van rá.

Az ISMERETLEN
nem olyan veszélyes, mint
az, kit-mit "ismersz".

Nincs "jutalom", nincs
"büntetés" - csakis
következmény van.

Nagy pohárból is
lehet kicsit kortyolni.
- Ez is: szabadság!

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?

Ami történik:
vízre hulló hópehely:
van is és nincs is.

Mire kimondanálak:
lesz-e kinek mit ki mondjon?
folyton csappan az á l l a g
- így enyhít cseppet a folyamat a d o l g o n.

Olyan éles és részletszegény
a jelen, mint megannyi emlék:
szép és vigasztalan.

Beszédünk csak zaj.
Közlendőink csók-némák:
lényegük szótlan.

Annyira tetszel,
hogy nem tudlak szeretni:
rossz, hogy nem én vagy.

Meg tudod állni,
ne cuppantsd el a puszit:
akkor tovább tart!