Oda és azért,
amiről úgy tudom: nincs,
de érzem, hogy van.

Ahova nézek:
csak tennivalót látok.
Szemhéjam, segíts!

Megérteni nem,
csak elfogadni tudunk:
kit, mit; úgy, ahogy.

Jó volna végre
lenni vagy nem lenni: már
sok a kevésből.

Viszonyunk csonka,
míg - ha csak lélekben is -
búcsút nem vettünk.

Senki sem "senki".
- Ne félj, azért nem marad
a helyeden lyuk.

Emlékedre el-
ejtettem egy tányért - most
takaríthatok.

Közölj nyugodtan.
Akire nem tartozik:
úgysem érti meg.

Életreszóló
távolmaradnivalónk
lehet egymástól.

Szeretsz gondolni?
- én attól majdnem mindig
szomorú leszek!

Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.

Két méter fölött
mindegy: milyen mély a víz.
- Tudsz úszni, vagy sem.

Magamra szólok,
hogy nem helyes ennyiszer
magamra szólnom.

Ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i: bejárat egy
ki-már-sohába.

Most nem szeretlek.
Most magamnál is jobban.
Most nem is tudom.