Vannak csaták, amelyeket nem nyerhetünk meg. Néha még csak küzdeni sem érdemes.

Csak a halál szerelmének megízlelésével vívhatja ki az ember a szabadságot. Halandó kötelékeink felismerésével válunk csak szabaddá, azzal, ha felfedezzük az élet láncolatát alkotó hurkokat.

A szerelem a gyengéknek való: birtokol, megbénít és megöl.

Semmit nem fogsz tanulni, ha azt hiszed, már mindent tudsz.

Az ember megrendül, ha belenéz fiatalkori önmaga szemébe, és látja magát annak, aki egykor volt – buta, hiszékeny gyereknek. Nem hiszem, hogy bárki is emlékszik rá, milyen volt kisgyerekkorában. A felnőttek azt hiszik, emlékeznek rá, pedig nem. A fényképek és a videofelvételek nem tudják megragadni, ki vagy valójában, sem életre kelteni azt a személyt, aki valaha voltál. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, vissza kell menned a múltba.

Szerettem volna itt megállni - az emlékek újabb sorozata volt a legfájdalmasabb - de a képek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után.

Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek.

Az életben rendszerint nem választhatjuk meg sorsdöntő pillanataink időpontját. Ha elkövetkeznek, ott kell állnunk, hogy szembenézzünk velük, akármilyen állapotban vagyunk is.

Ha hagyom, hogy a gyűlölet vezéreljen, torz lelkűvé válok, és végül belepusztulok.

Még a halálban is légy győzedelmes.

Túl könnyű azt mondani: "mi lenne, ha", és lefesteni egy tökéletes világ képét.

Az út hosszú és veszélyes, és még ha minden erődet megfeszítve a végére jutsz is, nincs rá semmi garancia, hogy visszafelé is meg tudod tenni. De ezt az utat végig kell járnod - ha nem akarsz meghibbanni és úgy pusztulni el.

A határozatlanság a káosz szülőanyja.

A bölcsességhez nem vezet más út, csak a tapasztalat.

A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire.