A világon a második legrosszabb az, ha meghal, akit szeretsz. Az első legrosszabb, ha engeded úgy fájni, hogy te is meghalsz - itt belül.

Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani.

Érzem a Tó roppant ürességét. Csak azért létezik, hogy megtartsa a nyomorult halottak lelkeit. Vágyódom a folyó után. Bármi árat megadnék, ha visszamehetnék, és újra érezhetném az áramló víz sodródását, a jeges hideget, ahogy beleestem, a fájdalmat, ahogy elvérezve meghaltam. Minden csak jobb lehet, mint ez a pokol tornáca. Egyetlen percnyi haldoklás is jobb, mint a semmi örökkévalósága.

Kurda a szívem fölé tette a kezét, majd ujjaival gyengéden megnyomta a mellemet. - Az embernek itt kell megítélnie önmagát, nem holmi pallókon, ringben vagy csatatéren. Elégedj meg azzal, ha a szíved mélyén tudod, hogy igaz vagy és bátor.

A sors keze... veri a taktust... egy szív alakú... órán.

Az élet egyetlen nagy kihívás, és csak azok tudják igazán, mit jelent élni, akik elfogadják a kihívást.

Ha eszembe jut, hogy minden rokonom és ismerősöm rég halott, és hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, megállíthatatlanul ömleni kezdenek a könnyeim.

Veszett a világ, és nem hiszem, hogy meg tudnám szelídíteni.

Azon csodálkozom a leginkább, hogy az emberek manapság már semmin sem csodálkoznak.

Az élet túl értékes ahhoz, hogy ok nélkül feláldozzuk.

Mi a fájdalmasabb, egyedül meghalni, vagy gyötrődve látni, hogy veletek hal valaki, akit szerettek?

A rémálom pedig természetes, egészséges módja annak, hogy az ember levezesse a feszültséget és szembenézzen a félelmével.

Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerűen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot.

Mikor egy régi barátunk nem passzol az újakhoz, megszabadulunk tőle. Ez a suli törvénye.

Aki megosztja baját, feledi búját.