A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb.

Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös.

- Mit mondtál el nekem? Csak azt, hogy úgy érzed, nagyon csodálsz engem. Ez még csak nem is bók.
- Ez nem is volt bók. Hanem vallomás volt. Most, miután megtettem, úgy érzem, valami kiszállt belőlem. Talán sohase lenne szabad szavakba önteni az ember imádatát.

Semmi se gyógyítja annyira a lelket, mint az érzékek, viszont semmi se gyógyítja annyira az érzékeket, mint a lélek.

Sokan azt gondolták, hogy az életem merő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert akárcsak az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű.

A művészet sokkal inkább fátyol, semmint tükör.

Igazán az él, aki minden hangulatának enged.

A művészet alkotásai különbözők, de a művészi hatás lényege: az egység.

Mindig van valami nevetséges azok fájdalmában, akiket már nem szeretünk.

Mindig félreértjük magunkat és ritkán értünk meg másokat. A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak.

Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat.

Álmodozó az, aki útját csak a holdfényben látja. És büntetése az, hogy a többiek előtt pillantja meg a virradatot.

A zene a művészet legtökéletesebb típusa. A zene sohasem fedi fel legvégső titkát. Így értjük meg a korlátozás értékét a művészetben. A szobrász könnyen lemond a színről, a festő a való méretről. Ezzel a lemondással elkerülhetik a valóságnak nagyon is érthető visszaadását, a csupasz utánzást és a gondolatoknak túlságosan érthető, értelemhez szóló ábrázolását. Éppen tökéletlensége által éri el a művészet a tökéletes szépséget.

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja.

Az igazság az, amit a legnehezebb kimondani, és a legfájóbb meghallgatni.