A biológia inkább hasonlít a történelemre, mint a fizikára: a múlt véletlenei, tévedései és szerencsés fordulatai erőteljesen előrevetítik a jelent.

Csoda, amikor sokan együtt vagyunk, és senki nem bánt senkit. Mert egyikünk sem ülhetne itt, egyikünk sem lélegezhetne, élhetne, hogyha számtalan ember nem gyilkolt volna, nem halt volna meg azért, hogy mi itt lehessünk.

A történelemtudomány igazán nagy munkái szubjektív memoárok, a szemtanúk vallomásai.

Nem számít, ki vagy, nem számít, mit birtokolsz, néha egy kis bátorság meg tudja változtatni a történelem menetét.

Egy cselekvés olyan, mint a lavina. Egy puska elsütését cselekvések sora előzi meg, s cselekvések sora fogja követni. Így van ez a történelemben is. A politikus azt hiszi, ő irányítja az eseményeket, pedig az események irányítják őt. Amit tesz, az nem tőle indul, hanem valahonnan az idők ismeretlen mélységeiből. Mert az okok elágazók, és minden elágazás után újabb elágazások következnek. Hitlert nem terheli nagyobb felelősség a második világháború kirobbanásáért, mint a lavina egyetlen hókristályát a pusztító hógörgetegért. Hogy a világháborúnak ki kellett törnie, az évezredekkel előbb elhatároztatott, amikor két kőbaltás ember összeveszett a frissen ejtett szarvason.

A különböző népek együttélése nem csak a perifériák, a születőben lévő demokráciák, a mindenféle szabadságot nélkülöző vagy éppenséggel önkényesen megvont határok között létező államok problémája. Ez európai probléma is. Gondoljunk csak a Balkánra.

Sosem árt tudni, kik vagyunk, honnan jöttünk. Érdekes, érdemes és hasznos megismernünk történelmünket, tudományunk történetét is.

A történész egyik legfontosabb szerszáma a jól csiszolt fogalomrendszer.

A történelem minden korszakának vannak előzményei, semmi sem igazán kezdet. A görög szellemet a keleti kultúrák készítették elő. De az európai irodalom, a világirodalom, az egész világ számára való irodalom folytonossága mégiscsak a görögöknél kezdődik, azzal az újsággal, amit ők hoztak az emberi tudatba: felfedezték az embert.

Az egyes korszakokat elsősorban nem az fémjelzi, hogy milyen elképzelések állnak a társadalom érdeklődésének előterében, hanem hogy mely elképzelések azok, amelyeket mindenki készpénznek vesz.

A huszadik század véres borzalma
közt mennyi boldogság s gyönyörűség volt:
könyv, állat, ember, szó, virág, kép, szobrok,
míg nem borult hitvány ködbe az égbolt.

A történelem arra is megtanított bennünket, hogy a hazugságok gyakran jobban szolgálják az ügyet, mint az igazság. Az ember ugyanis rest, és mindig negyven esztendeig tévelyeg előbb a sivatagban, amíg megteszi a soron következő lépést fejlődésének útján. Fenyegetésekkel és ígéretekkel lehet csak kivezetni a pusztából, s közben képzelt veszedelmekkel kell riogatni és nemkülönben képzeletbeli jutalmakkal kecsegtetni; meg ne pihenjen félúton, s letérve az igaz útról az aranyborjút imádja leborulva.

Néha egy évszázadokon át fennmaradó legenda... nem véletlenül marad fenn.

Könnyen elfeledkezhetünk róla, hogy a történelem jelenleg is zajlik.

A lehető legjobbá kell tennünk világunkat, és ha nem lesz olyan jó, mint szeretnénk, végső soron akkor is jobb lesz, mint amilyenné mások tették az elmúlt történelmi korszakokban.