Háborús történeteket világszerte olvasnak olyan olvasók, akiknek nemzete a háborúban az ellenség oldalán állt. A történelem elválasztott minket, de az olvasás révén együtt lehetünk a történetben, a tanulásban, az emlékezésben.
Az emberiség történelme nem más, mint a hadviselés története. Az emberek mindig is egymást gyilkolták, és örökkön ezt fogják tenni. Vagyis az ember legfontosabb tulajdonsága az, hogy mekkora jártasságra képes szert tenni a hadviselésben. Minden más ennek van alárendelve.
Horthy, mindent összevetve, teljesen műveletlen ember volt, - amit sliff-nek neveznek, az megvolt benne, de máskülönben semmi. Gyilkosok és kalandorok vették körül (Héjjas, Gömbös), ő maga karrieréhes, kalandor dzsentri volt.
Európa harca a személyes névmások között zajlik. A siker kulcsa a többes szám első személy diadalának kellene lennie az egyes szám első személy felett. Európában lényegében az ember biológiai és társadalmi énje küzd egymással, s egyelőre még a vak ösztönök állnak nyerésre.
Napjainkban, amikor sajnálatos módon nagyon kevesen vezetnek naplót és tartanak ki az írásos levelezés mellett, a Wright-akták egy olyan korra emlékeztetnek, amikor más volt a szokás. Az ilyen írások felbecsülhetetlenek, mert képesek életre kelteni a történelmet.
Nem olyan könnyű a történelemből tanulni. Nem egészen igaz az, hogy megismétlődik a történelem. Az mindég egy kicsit más. Azt nem lehet soha közvetlenül alkalmazni, ami régebben már előfordult.
