A szabadság illúziója egészen addig tart, amíg hasznot hoz. Attól a perctől kezdve, hogy túl költségessé válik az illúzió további fenntartása, lebontják a díszletet, elvonják a háttérfüggönyt és láthatóvá válik a színház (csupasz) téglafala.

Hogy ki milyen vallásban hisz, ugyanolyan történelmi véletlen, mint hogy milyen nyelven beszél.

A birodalmak karddal kezdődnek és tintatartóval végződnek.

Mennyi történelmet kell a szegény diákoknak tanulniuk százezer év múlva!

Egy nemzet hálátlansága idegen jótevőivel szemben csaknem egyidős magával a történelemmel.

Az emberek történelme az elfogadott hazugságokon alapszik.

A forradalmiság eszmeköre... az igazi nagy törést a fasizmussal kapta, amely kisajátította a forradalmiság lendületét, eljárásmódjait és a tömegekkel való kapcsolatát, azonban ugyanakkor megszakította a forradalmiság ügyének és a haladás ügyének eddig magától értetődő kapcsolatát, s úgy vélte, hogy a forradalmiság erejét megfelelő propagandával bármilyen tetszés szerinti politikai rendszer érdekében mozgósítani lehet.

Egy nép történetében az átlagember a meghatározó elem. A nemzet egészségének mint egy testnek állapota az ő milyenségétől függ elsősorban. A történelem a középszerűség kérlelhetetlen birodalma. A legnagyobb lángész ereje is szertefoszlik a középszerűség korlátlan hatalmával szemben. Úgy tetszik, bolygónk arra van teremtve, hogy az átlagember uralkodjék rajta mindörökké. Ezért az a leglényegesebb, hogy ennek szintje minél magasabb legyen. Ami a népeket naggyá teszi, az nem nagyjaik sokasága elsősorban, hanem számtalan középszerű emberük magas átlagos színvonala.

Azok viszik előre a történelmet, akik adott pillanatban fel tudnak lázadni ellene.

A történelem egyrészt azoknak a nagy folyamatoknak az összessége, amelyeket a történettudomány leír, másrészt pedig a személyes sorsoknak az együttese. Mondjuk, a második világháború annak a 3-400 millió embernek az egyenkénti személyes története is, aki részt vett benne.

Ha meg kellene írni az emberi gondolkodás igaz történetét, akkor sorozatos megbánásokról és kudarcokról kellene írni.

Megesik, hogy közösen átélt dolgokról drámaian másra, akár az ellenkezőjére emlékezünk. Múltértékelésünk olyannyira eltérő lehet, ahogy a magyarok egyik és másik fele nézi a múltat; nem is közös az a múlt, mert annyira más. Pedig mégiscsak közös. De soha nem fogunk megegyezni a milyenségében.

Az enyim, a tied mennyi
lármát szűle, miolta
a mienk nevezett elűle - írta Vitéz,
mert még csak nem is sejthette,
hogy a folyamat visszája
még lármásabb viszályt szül majd.

A gyerekeknek ismerniük kell a múltat, hogy ne érezzék magukat magányosnak ebben a hatalmas világban.

A gyerekeknek úgy kell a jövő felé haladniuk, hogy ne nyomassza őket olyan múlt terhe, amelyhez nincs közük.