A történelem minden pontja válaszút. Egyetlen út vezet a múltból a jelenbe, a jövő felé viszont számos ösvény ágazik le róla. Egyes ösvények szélesebbek, simábbak és jobban ki vannak karózva, így valószínűbb, hogy azon indulunk el. A történelem, illetve a történelmet csináló emberek azonban váratlan fordulatokat vehetnek.

A történelmet nem azért tanulmányozzuk, hogy megismerjük a jövőt, hanem hogy szélesítsük a látókörünket, megértsük, hogy jelenlegi helyzetünk sem nem természetes, sem nem elkerülhetetlen, és ebből következően több lehetőségünk van, mint amennyit el tudunk képzelni.

Amióta létezik "történelem", bizonyos mintázatok rajzolódnak ki, melyek nagyon hasonlóak. Minden "jelen" beteljesedésnek tartja magát.

A forradalmak a történelem mozdonyai.

A történelem nem olyasmi, amit fel kéne eleveníteni. A történelem él. Mi vagyunk a történelem.

A történelmet a győztesek írják, a tankönyvkiadók meg kinyomtatják.

A történelem körülvesz minket. Csak rá kell döbbentenünk az embereket. Ezáltal értjük meg, hol élünk.

A demokráciának is van egy bizonyos útja, amit, ugye, végig kell járni ahhoz, hogy a nép érvényesíteni tudja az akaratát.

A történelem során először többen halnak bele abba, hogy túl sokat esznek, mint abba, hogy túl keveset; több ember halálát okozza az öregség, mint a fertőző betegségek; és több ember követ el öngyilkosságot, mint ahányat a katonák, terroristák és bűnözők együttvéve megölnek. A kora 21. században az átlagember halálát sokkal nagyobb valószínűséggel okozza a mértéktelen zabálás a McDonald` sban, mint az aszály, az ebola vagy az al-Káida támadása.

Ezért jó történelmet tanulni: nem azért, mert a segítségével meg tudjuk jósolni a jövőt, hanem azért, mert megszabadulhatunk a múlttól, és alternatív jövőket képzelhetünk el.

Az emberi ostobaság az egyik legfontosabb erő a történelemben, mégis hajlamosak vagyunk nem venni róla tudomást.

Brutalitása miatt a világ nem is olyan régen még megvetéssel tekintett a középkorra, és most mégis újra itt van, ereje teljében, a törvénytelen szadizmus, amit a vallás és a civilizáció minden varázsa sem tud elkendőzni.

A mi korunk történetét nem mi, hanem az utánunk jövők fogják megénekelni.

A görögök nagy tudományos újítása abban állt, hogy megvetették a gyakorlatiasságot. A tudomány öncél, nem eszköz volt számukra.

Ki nem adna meg mindent, ha visszafordíthatná az idő kerekét? A múlt megváltoztatása az emberiség egyik legősibb vágya. Sokkal fontosabb, mint ólomból aranyat varázsolni.