A cégeket, amik abból élnek, hogy részletes adatokat gyűjtenek magánéletünkről, majd ezt értékesítik, régebben magántitkosszolgálatoknak neveztük. Ezek átcímkézése közösségimédia-vállalattá a legsikeresebb megtévesztés a hadügyminisztérium védelmi minisztériummá keresztelése óta.

A Facebook magánéletünk legintimebb részleteinek kihasználásából és eladásából él.

Nem számít, ki vagy, nem számít, mit birtokolsz, néha egy kis bátorság meg tudja változtatni a történelem menetét.

Azt mondani, hogy nem érdekel a magántitokhoz való jog, mert neked nincs titkolnivalód, ugyanolyan, mintha azt mondanád, hogy nem érdekes a szólásszabadság, mert nincs mondanivalód.

Könnyedén szétválasztható a hatalom és a felelősség, és minél nagyobb a hatalom, annál kevesebb a számonkérhetőség és a felelősség.

Egy ember valós értékét nem az mutatja meg, hogy mit mond, miben hisz, hanem az, hogy mit tesz a meggyőződése védelmében.

Ha nem a meggyőződésed szerint cselekszel, valószínűleg a meggyőződésed nem is valós.

A történelem azt is bizonyítja, hogy az igazságot kellő határozottsággal követő, látszólag hétköznapi emberek még a legfélelmetesebb ellenfeleken is győzedelmeskedhetnek.

Az embereket a következményektől való félelem tartja vissza a cselekvéstől és teszi alkalmazkodóvá, de amint elengeded a lényegtelen dolgokhoz - a pénzhez, a karrierhez, a személyes biztonsághoz - fűződő ragaszkodásodat, legyőzheted a félelmet.

Az internet sok gyerek számára az önmegvalósítás eszköze. Lehetővé teszi, hogy felfedezzék, kik is ők, és mivé akarnak válni, ez azonban csak akkor működik, ha megmarad magánjellegűnek és névtelennek, ahol lehet úgy hibázni, hogy közben senki sem figyel meg. Attól tartok, az én generációm volt az utolsó, amely élvezhette ezt a szabadságot.