Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!

Ha egy nőn csak bizonyos részleteket lehet dicsérni, például, hogy szép a haja, vagy gyönyörű a lába, az annyit jelent, hogy jaj de kár, hogy egészben nem gyönyörű.

Látni a szerencsétlenséget, és nem megfutni előle, nézni a szépséget, és nem közelíteni hozzá: ez a szép.

Giccs: az, ami túl szép ahhoz, hogy igazán szép legyen.

Bűneinket méltósággal kell viselnünk, mint királyi palástot. Mint a dicsfényt, melyről nem tudunk, melyet mintha nem vennénk tudomásul. Csak a bűnös lények körvonala nem mosódik el a légkör sarában. A szépség bűn, a forma gyönyörű bűne.

Csak arra a fára dobnak követ, amelynek szép gyümölcse van.

Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik.

A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli.

Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változtatja meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.

Hiábavaló fiatalnak lenni szépség nélkül és szépnek lenni fiatalság nélkül.

A Szép: igaz s az Igaz: szép! - sohse
áhitsatok mást, nincs főbb bölcseség!

A szépség a részek olyan összessége, amelyhez nem kell semmit hozzátenni, sem elvenni belőle, sem bármit megváltoztatni.

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még, ne siess úgy,
mondok valamit, a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát.