A szépség csak egy dolog, de nem mindenkinek van ilyen gyönyörű, bársonyos pillantása. A szem színét vagy formáját meg lehet változtatni, de azt nem, ami belőle sugárzik.

Az asszonyok világszerte tudatában vannak szépségük értékének, és amikor megvannak hozzá az eszközeik, sokkal nagyobb örömük telik önmaguk felékesítésében, mint a férfiaknak.

A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.

A szép arc, mint tavasz virága,
Alig virul, hervadni kezd,
Csak egy szépség van, mely sirig tart,
Mit érzésünk másokra fest.

Néha a funkció feledteti velünk az esztétikai hiányosságokat. Arról nem is beszélve, hogy a rútnak is megvan a maga esztétikája.

Néha az igazán szép a legkegyetlenebb.

A természetnek legalább nem kell műtét, hogy szép legyen. Egyszerűen csak az, és kész.

Létezik egy bizonyos fajta szépség, egy olyan szépség, amit mindenki lát. Nagy szemek, duzzadt ajkak, mint egy gyereké; egyenletes, tiszta bőr; szimmetrikus vonások; és ezernyi apró jel. Az ember valahol a gondolatai leghátsó bugyraiban mindig ezeket a jeleket keresi. Akaratlanul is látja őket mindenki, neveltetéstől függetlenül. Egymillió évnyi evolúció az emberi gondolkodás részévé tette.

A szeme... A nap is így nyilall át az erdő lombjain. A lelkembe nyilall a szeme sugara. S a lelkem egyszerre fénnyel és zenével telt meg.

Sajnálatos módon az emberi arcot leginkább megszépítő erők a gond, a veszély meg a kemény, megfeszített munka.

Általában véve egyetlen modern város lakossága sem kelti a fizikai szépség benyomását a látogatóban. A nagyvárosi élet könyörtelen bélyeget nyom az emberi arcra.

A nők úgy játszadoznak a szépségükkel, mint a kisfiúk a zsebkésükkel. Megsebesítik magukat vele.

Egy virág önmagában is szép lehet, de egy ember csak akkor igazán gyönyörű, ha mások szemében láthatja, hogy az.

Ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.

Nem támogatom
szépségedet, csak tűröm.
Süssem a Napot?