A lágy szellőről a sivatagi szél,
s az édes bűnről a büntetés beszél.
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk sem kérte,
kérve kérünk szép jelen,
meg ne büntess érte.
Magam ura soha,
mindig magam foglya:
vezetem magamat,
de orromnál fogva.
Ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.