Az őrület nagyrészt abból áll, hogy az ember még önmaga elől is elrejti az igazságot.

Soha nincs későn elismerni a hibáinkat, akár még tömeg előtt sem.

A szerencsétlenség lehetőséget is hozhat magával.

Bennem hatalmas a hit, csak a mérhetetlen bosszúságom mérsékeli.

Nem hibáztathatod a gyufát, ha az egész ház szalmából készült.

A tudatlanságot csak a beismerés gyógyítja.

Az ostobaság is van olyan halálos veszély, mint az árulás.

A legtöbb ember öntudata nem terjed tovább a tányérjánál.

Az utolsó, amire egy háborúban álló nemzetnek szüksége van, az a bizonytalanság.

A meglepetés értékesebb, mint az erő.

Bolond szerelem, féltékenység és a város elleni lázadás kényszere. Minden gyerek ilyen. De tudod, az ember egyszer felnő.

Ez a legrosszabb, amit veletek tesznek. Mindannyiótokkal. Bármit okoz is az az agysérülés, a legnagyobb kárt már megtették, mielőtt késhez nyúltak volna: mindannyian agymosáson mentek keresztül, hogy azt higgyétek, csúnyák vagytok.

Az emberiség kilencvenkilenc százalékának az agyával csinálnak valamit, és csupán néhányan tudják a világon, hogy pontosan mit.

Talán annak, hogy nincs többé háború meg az összes többi, az az oka, hogy nincs többé ellentmondás. Az emberek nem követelik a változást. Az egész csak egy nagy, mosolygó, szép tömeg, meg néhány megmaradt ember, akik mindezt vezetik.

A természetnek legalább nem kell műtét, hogy szép legyen. Egyszerűen csak az, és kész.