Mindig szomorú elveszítenünk azt, akiről úgy hittük, hogy az egész életüket együtt fogjuk vele tölteni. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor össze kell szedni a szép emlékeket és elengedni a rosszakat, hogy nekiláthassunk az újabb szép emlékek gyűjtésének.
Egy házasság, ha megromlott, tudni kell lépni. Kutya kemény, de hogy két ember úgy élje le az életét egy házasságban, hogy hazudnak egymásnak, becsapják önmagukat, ezáltal egymást, azt gyávaságnak, meghunyászkodásnak tartom.
Remélem eljön az a nap, amikor hazatalálsz,
Együtt a nagyvilágban, üzenem egy dallamon át,
A szemed elmesélte nekem azt, hogy te vagy a lány,
Amikor rád gondolok, mai napig a szívem fáj.
Az egyik szerelemből folyni a másikba semmi több, mint menekülés egyik szigetről a másikra, miközben a hátunk mögött egyre nagyobbak a romok, egyre több a szenvedés.
Nem hallom a hangod, nem látom az arcod,
Hiába mennék utánad, nem nyílnak az ajtók.
Minden olyan szürke, hiába a sok lány,
Egyik sem olyan igazán, amilyen te voltál.
Szükségtelen annyira félnünk a szakítástól. Valamilyen mértékben úgyis alkalmazkodunk az új helyzethez, jó eséllyel túléljük, és egy szép napon ismét szerelmesek leszünk.
Hogy elhagyjanak vagy te hagyj el valakit,
elkerülhetetlen, hogy megértsd
azt a láthatatlan macskát,
amelyik minden magány
egyik oldaláról a másikra ugrál.