Ahol nagy a szerelem, ott a szakítás is komplett.

Férfi érvek
női érvek
tél csöndje.

Egy válás még nem a világ, de ezt azok mondják, akik még sosem váltak.

Zárójelbe tettem,
áthúztam,
végül kiradíroztam a neved.
De a papíron maradt morzsákat
még mindig nem merem
elfújni.

Ha tudtam volna, hogy ennyire szeretem, sokkal jobban szerettem volna.

Amíg jó volt, addig nem csináltam semmit,
csak ezt a jót elemeztem.
Most majd egyenként siratok el mindent,
ami eltűnt veled.
Kezdem magammal.

Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:
lesültünk. Én pár nap múlva levakartam;
már nem akartam olyan lenni, mint te.

Szakítás után üres maradtam mindig, mint egy kipakolt, elhagyott lakás. Maradt a szekrények, a szőnyegek sziluettje, a közös élet körberajzolt tere, megannyi szétfolyó emlékkontúr...

Egy szerelem csak akkor marad meg virágában, ha kinyílásakor letépjük.

Fel a fejjel! Sok hal van még abban a tengerben. Sőt, inkább óceán az. Néha ki kell fognunk egy-egy olyat, amelyiket visszaengedjük, mielőtt horogra akad az, amelyiket érdemes megtartani. Csak úszkálj tovább!

Bármilyen szétválás szomorúságot okoz, mert nem így terveztük, nem így képzeltük az életünket.

Ilyen érzés a szabadság? Nem tetszik. Nem akarok tőled szabad lenni, mert csak veled vagyok élő.

Ez az első előnye annak, ha egyedül élünk: minden hiúság fölösleges ballasztnak bizonyul.

Karod ölelése nyomot hagyott a derekamon
tenyered simítása az arcomon
ajkad az ajkamon
most is úgy érzem mintha
mintha...

Most is suttogom neved a semmibe
vágyom szégyenlősen titkolt
két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre
zsigerig izgató szavaidra
szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám
nem bírok nélküled létezni lenni élni.