Gyülölsz? Megvetsz? Elmész, hogy elsirasd az ideálodat? Megsirathatsz, de el nem temethetsz, - mert örökké élni fogok a szivedben. Mert te azok közé az asszonyok közé tartozol, akik ha valakit megszeretnek: szeretik azt minden poklon keresztül. Akiknek lelkében egyetlen szenvedély gyullad föl s azt ki nem irthatja onnan még a szerelmük tárgya maga sem. Szeretik azt dicsőségében, szeretik azt rongyaiban; sőt szeretnék még gyalázatában is. Szeretik, ha hős; szeretik, ha koldus; szeretik, ha beteg; szeretik, ha bünös.
Ha egyszer megszeretünk valakit, nagyon nehéz kidolgozni magunkból, miután a távozás hímes vesszejére lépett.
Hogyha sokáig vagy együtt egy kapcsolatban, akkor olyan sok emléked lesz azzal az emberrel, hogy egy darab a szívedben az övé; hogyha nem lesz ő tovább az életedben, akkor is ott marad; csinálsz neki egy szép dobozba egy kis helyet, és elrakod oda.
Látod-e esteledik
és nincs már sem szögesdrót sem tölgykerítés
sem semmi sem sem minden sincs
csak az van amit itt hagytál
én
de azt is inkább vitted volna magaddal
föld alá ég fölé mindegy hová csak el
mert kifordultam önmagamból
a beleim vannak kint a bőröm bent
s láthatnád ahogy dobog a szívem
egyenletesen hiszen semmi sem zavarja
semmi sem izgatja fel semmi sem szomorítja
és nem is örül nem is repes.
Miért gondolják azt az emberek, amikor elhagyják a partnerüket valaki másért, hogy okosabb úgy viselkedni, mintha nem lenne harmadik? Azt gondolják, kevésbé fog fájni a partnerüknek, ha elhitetik vele, hogy kizárólag azért lépnek le, mert nem bírják tovább őket, és csak két hét múlva futnak össze mintegy véletlenül holmi autóstáskás, magas Omar Sharif-fazonnal, miközben a régi partner minden este könnyekre fakad a fogmosópohár láttán? Olyanok, mint azok, akik hazug indokokat eszelnek ki az igazság helyett, akkor is, ha az igazság jobb a hazugságnál.
Dobj ki mindent.
Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom,
de mikor csináltuk, voltunk utoljára boldogok.
Amíg az ember facér vagy szingli, akkor sokkal könnyebben vet véget akár egy kapcsolatnak is. A házasságnál már más. Annak felbontása nem egy egyszereplős játék. Ott sok ember sérülhet lelkileg, akár bele is rokkanhat, tehát abból nem úgy lép ki az ember, hogy "hát, bocs, drágám, másba szerettem bele, szevasz... ". Ez nem így megy.
Az olyan párkapcsolatok, amelyek nem békésen végződnek, egyáltalán nem érnek véget.
Ha egy férfi úgy búcsúzik tőled, "te voltál életem utolsó szerelme", azt nem igazán lehet félreérteni. Lehet kiborulni, hisztizni, üzenetekkel bombázni, éjszaka közepén hívogatni, amíg ki nem kapcsolja a telefont, de a múlt időt lehetetlenség nem érteni.
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
Nem tudom, hogy én neked ki voltam,
de önmagamra úgy tekintek, mint aki
mellőled emlékbe itt maradt.
Hogy ne jöjjön szembe, többé az eszembe ne jusson már,
Tekints rám, istenem, ne kövessen engem az a szempár.
Nehéz évek voltak, nehezen is múltak, őszül hajam,
Adj már csendességet, leljem meg békémet, ugyan ha van.
Házaspárok "elválnak", mint a vakolat a faltól - de a szerelmesek "szétszakadnak".
Nyugodtan vidd magaddal a konzolod,
Azt minden nap nyomkodhatod.
A tévét is meg a laptopot,
ahol a pixel csajokat bámulod.
Bárcsak engednéd, hogy elengedjelek,
ha ez lenne a mi boldog végünk.
Mégis ezer napot választanék egyedül,
ha tudnám, megvolt a befejezésünk.