A járókelők ábrázatán néma homály borong.
Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem
mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi
nem illatoz.
A tündér szerencse kukáról kukára jár.
Inkább maradjak szegény, semhogy a vagyon kiforgasson valómból. Inkább maradj te is szegény, a ki jó szívvel ad egy darab kenyeret a nálánál is szegényebbnek, semhogy duskálván a földi javakban, szív nélkül, tüntetőleg, az egész világ szemeláttára dobj kalácsot az éhezőnek.
A szegény ember minden élményét, kalandját, egyhangú élete minden eseményét nyavalyáinak köszönheti; éppen ezért másról sem beszél, csak bajairól; belőlük menti mindazt a csevegni valót, amit a gazdagok utazásaikról hoznak magukkal. A nyomorultak egyetlen beszédtémája: maga a nyomorúság.
Menekülj mindenkitől, aki azt mondja neked, hogy a pénz rossz dolog. Ez a mondat a bélpoklos csengőjéhez hasonlóan arra figyelmeztet, hogy egy pénzéhes gazember próbál megkörnyékezni.
Aki vagyont szerez, először is tartózkodjon a zsarnokoskodástól és az igazságtalanságtól; másodszor a megbotránkoztató viselkedéstől; harmadszor pedig a szégyenteljes vagy szennyes foglalkozásoktól.
Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,
No, szidom is hát, míg koldús vagyok,
Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;
Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:
Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.