Különleges a sors: alig ismerek valakit, aki az első szerelmével házasodott volna össze. És aki mégis, az mind arról panaszkodik, hogy hiányzik valami az életéből, hogy nem volt ideje kiélni magát.

Érdekes, a feleségem mindent tud, csak azt nem, miért jött hozzám.

A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.

Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.

Nem hiszek abban, hogy házasfelek a válás után is jó barátok tudnak maradni.

Mire jó az eskü, ha nem elég az igen vagy a nem?

Ha azt nem nézed meg, kihez mész hozzá, legalább arra figyelj oda, kitől válsz el!

Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.

A szerelemre nincs szükség a házasságban, vonzalom ez és gyengédség; nem mennykőcsapás, álmatlanság, féltékenység, oktalan gyanakvás, elviselhetetlen uralkodni vágyás és mindazok az egészségtelen és ostoba dolgok, amelyeket regényeitek szerelemnek neveznek.

Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.

Minden nap szép, de
a legszebb, amit a
mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú
marad, s örökre együtt leszünk.

Ádám találta ki a házasságot, a szabadalmat azonban Éva szerezte meg a találmányra.

Szeressük egymást mind jobban, míg életünk tart, és tegyük egymást egyre boldogabbá évről évre!

Mi lehet csodálatosabb érzés két lélek számára, mint hogy kötelékük egy életre szól?

Nélküled, mint az olló egy fele
- van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!