Vállald a hallgatást.
Akár gyors eltűntödet.
Hogy szószegény a létezés,
a csönd mutatja meg.
S hogy hiányod mily beszédes.

A valóság ára halál.
Így cserél helyet a látszat a
valósággal.
Amit ezután nézel, káprázat,
mely szétlövi fénnyel, ami van.

Helyetted nem tudok élni. Érted igen.

Minden rajtunk múlik, de közben úgy kell élnünk, hogy semmi sem múlik rajtunk.

A szembesülés elkerülhetetlen.
Nem térben, tornácon;
legbelül.

Ha van mit mondanod, de hallgatásra kényszerítenek, belül mondd ki; az ilyen hallgatás átsugárzik. Az is észreveszi, aki kiáltozásra is kész, hogy elhallgattasson. Ő fog megcsöndesedni, s elakad lehengerlő mondata közepén. Akkor nyugodtan pillants rá, kicsit hosszasabban. Érteni fogja, mit nem mondtál ki. Akinek beszédes a hallgatása, annak a szava rövid lesz, de hiteles. Halk, de határozott. Komoly, mégis derűs. Vonzani fog, anélkül, hogy akarná. Világol a mind sötétebb világban.

Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.