Igazán meglepő, hogy a gyerekek már egészen kiskorukban megértik, ha valaki meghal.

Nem is bírom a gyerekeket. Vagyis beszélni sem lehet velük értelmesen. Nincs semmi mondanivalójuk. Még nem történt velük semmi.

Borús és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.

Beszélek hozzád, kisbabám,
most még csak így, hason keresztül,
háthogyha hallod is talán,
mint plusz kilót a kismamán
a mérleg érez, és berezdül.

Születni szenvedés. Nemcsak szülni. Világra jönni fájdalmas csakúgy, mint nem is oly rég fájdalmas volt világra hozni.

A születés vihar, kavargó tornádó. A gyermek pedig hajótörést szenved, elsodorja, ellepi az érzések szökőárja, amit képtelen feldolgozni.

A gyermeknek nem feltétlenül válik hasznára, ha okosnak titulálják az óvodában és az iskolában. Sőt a magasztalás akár a teljesítmény csökkenését is előidézheti. A dicséretet hallva ugyanis a gyermek sokszor felhagy az adott tevékenységgel - ugyan minek rajzoljon tovább, ha már így is gyönyörűen rajzol?

Mihelyt megtanulunk másképp gondolkodni, többé megszűnünk gyermeknek lenni.

Nem akarom megtanulni ezt a sok zöldséget! Menjünk játszani. A gyerekkor úgyis rövid, az érettség meg örökké tart.

A legfontosabb, amit egy gyereknek megadhatsz, ha szereted, védelmezed, segítesz neki felnőni és megtalálni, hogy kicsoda valójában.

Örülök, ha fiatalabbak társaságában lehetek. Mert előítéletek nélküliek, frissek, pirosak: diákok.

Nem mindegy, hogy ki mikor fiatal. Miben nőtt fel, mit hozott magával, mire emlékszik? Azt is mondhatnám, hogy akinek a háborúról élénk emlékei vannak: felnőtt. Aki csak az idegeiben érzi: fiatal. S akinek nincs köze hozzá: teenager.

A gyermekek természetüknél fogva kíváncsiak, lelkesednek a tanulásért, hajlamosak a pillanatban élni, és rendkívüli módon figyelmesek tudnak lenni. De ahogyan a felnőttek, a gyerekek is gyakran túlterheltek. Fáradtak, elkalandozik a figyelmük és nyugtalanok. Sok gyermek túl sok mindent csinál, és nincs ideje "csak úgy lenni". Gyorsan felnőnek. Megesik, hogy egy tucat labdával kell egyszerre zsonglőrködniük: kezelni kell a kapcsolataikat és az érzelmeiket, otthon és az iskolában is. Mindemellett tanulniuk is kell, ami egy idő után túl sok. Mindig úgy tűnik, hogy állandóan bekapcsolt állapotban vannak, na de hol van a szünetgomb?

Vannak gyerekek, akik minden esetben magukévá teszik a szüleik véleményét.

Nem elég a fuldokló gyermekeket kimenteni a folyóból. Valakinek el kell indulni felfelé a folyó mentén, és megakadályozni, hogy a gyerekeket bedobálják.