Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.

A gyermeki lélek számára nincs fontosabb a szeretetnél és az elismerésnél. Ha egy gyermeknek ezeket nem mutatják ki egyértelműen és kézzelfoghatóan, elfonnyad, akár egy virág, amelyet nem locsolnak. Ez ennyire fontos.

Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.

A meseolvasásba csakis azután kezdjünk bele, miután gondoskodtunk arról, hogy senki és semmi nem zavar meg közben minket! A környezet és a gyerek hozzáállása akkor lesz megfelelő, ha minderre odafigyelünk. Ebben az esetben képes lesz a mesét hallgató kisgyerek ellazulni, megnyugodni és elaludni.

Csak a gyerek hiszi azt, hogy minden, amit ismer, megmásíthatatlanul összetartozik, hogy nem is lehetne másként, és hogy minden úgy marad.

A gyerek bizonyos dolgokba úgy nő bele, hogy arról beszélni sem kell. A gyerek érzi, látja, tudja, hogy mit szabad, és mit nem. Szinte mindenről tudja.

A tudomány csodáin ámuldozni nem mindenkinek van módja, de kisgyerekként kivétel nélkül rávetjük szemünket a köznapi csodák világára, amelybe bele kell tanulnunk.

A legtöbb négyéves igencsak ravasz politikusnak számít, kiváltképp a szüleivel, mint választópolgárokkal szemben.

A gyerekek soha nem kicsik ahhoz, amit mondani akarunk nekik. Amikor azt állítja egy felnőtt, hogy most még korai egy gyerekkel valamiről beszélni, akkor többnyire csak ürügyet akar találni arra, hogy ne beszéljen az adott dologról.

A gyerekek figyelnek bennünket, és nekünk óriási a felelősségünk abban, hogy jó példát mutassunk nekik. Vigyáznunk kell rájuk, mert - ellentétben velünk, felnőttekkel - ők nem utálják egymást, nem pusztítják el a bolygónkat és egymást sem.

Egy baba nem rossz, ha sírós, hanem nincs komfortérzete.

A gyerekek hajlamosak a szüleiket piedesztálra emelni, de amikor azok elsírják magukat, azzal megmutatják, hogy ők is csak emberek.

A mai gyerekek fogyasztókként jönnek a világra. Kezdettől fogva egy rendszer részei, amely teljes mértékben a gazdaságra koncentrál: a gyártásra, az exportra és a fogyasztásra. A reklám számára, amellyel - plakátokra nyomtatva vagy szemtelen jelmondatokba és vicces rövidfilmekbe csomagolva - találkozunk, nagyon sürgős, hogy a kicsinyeknek ízelítőt adjon a fogyasztói világból. A reklám szinte mindenütt jelen van, ezért gyakorol ilyen nagy hatást a gyerekekre. Újabb és újabb eszközöket és utakat, mind tökéletesebb manipulációs stratégiákat fedez fel, csak hogy elvarázsolhassa őket.

Ha a reklám nem lenne ilyen kedvelt a gyermekek körében, nem is gyakorolhatna rájuk ilyen nagy hatást. Ezért az a feladatunk, hogy felfedjük a reklám csábító stratégiáit, más szóval fellebbentsük róla a titokzatosság fátylát, amikor el akar kápráztatni bennünket. Gyermekeink beleszülettek fogyasztói társadalmunkba. Ha ezen már nem is tudnak változtatni, legalább kapják meg a lehetőséget, hogy öntudatos fogyasztókká váljanak.

A gyerekek új energiákkal teli energiaforrásként hatnak egy lemerült világban - aztán amint lehet, ők is a rendszer részeivé válnak, és még fel sem ocsúdhatnak, már ők is elvesztik erejüket.