Nagyon gyorsan elröppen a varázslatos gyerekkor, ki kell használni az időt!

Ha az ember tud még vágyakozni, akkor talán fiatal.

Nem azért készítek fotót minden évben a karácsonyfánkról, mert meg akarom mutatni valakiknek, hanem azért, hogy megőrizzem a szépségét.

Az embert nemcsak a szülei, de a gyereke is neveli.

Örülök, ha fiatalabbak társaságában lehetek. Mert előítéletek nélküliek, frissek, pirosak: diákok.

Nem mindegy, hogy ki mikor fiatal. Miben nőtt fel, mit hozott magával, mire emlékszik? Azt is mondhatnám, hogy akinek a háborúról élénk emlékei vannak: felnőtt. Aki csak az idegeiben érzi: fiatal. S akinek nincs köze hozzá: teenager.

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok,
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

A szívem mélyén elhervadt már minden virág,
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát,
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok,
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok.

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit nem ér,
S ha nincsen barátunk, elvisz a szél.

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág,
boldogabb és szebb lehetne az egész világ.
Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.