Egy élet értelme, a művészet nem lehet más, mint hogy hozzájáruljon a minden emberben és a világban fellelhető szabadság és felelősség növeléséhez.

Nem tudsz visszamenni, hogy változtass az életed kis dolgain anélkül, hogy más dolgokat ne kockáztass.

A világ bennem is történik, nem csak a térben és az időben. Én is térfogat vagyok.

A lét nem egy kozmikus Mikulás-ünnepély... a lét sokkal inkább gazos, lepedékes, mérhetetlenül reménytelen, szétvert garázsbejárat, az elrongyolt fürdőköpenyek menthetetlenül felfeslő részletei közül és az elszöszölt pulóverek csapzott felszíne alól szivárgó testszag.

Mindenki azt kapja meg az életben, amit elég bátor kérni.

Majd szél lesz,
majd szélcsend.
Minden lesz.
Minden volt már.

Kinn az utcán az embernek nincsenek barátai.

Életünk - még a legfontosabb eseményei is - alapjában véve esetleges, a történetek csak úgy megtörténnek velünk, nem mi éljük az életünket, hanem az leél minket. Nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy ezt nem venni túlságosan tragikusan, hanem csak lazán. Ne próbáljunk hősök lenni, nem olyan világot élünk.

Az élet ösvénye gyakran hosszú és gyakran göröngyös. Ez ösvényen könnyebb a járás, ha sok jóbarát, s kevés ellenség szeme kísér bennünket.

Rengeteg olyan létkérdéssel találkozunk, amelyekre nincsen napi facebookos bölcselet. Állunk a nagyvilágban egy rakás kérdéssel, nehézséggel, szégyennel, és nincs, akitől kérdezzünk.

A világ kezdettől aljas, és napról napra aljasabb. Elhasznál, s a végén már csak a halálról álmodsz.

Az élet nem egyéb, mint szerencsejáték.

Minden élet kiszorít, legyőz, felfal és megsemmisít minden más életet.

Négy fő elem van az életben: a föld, a víz, a tűz, és a levegő. És még ami megkoronázza az életet, az a szer-elem. Én ezekkel az elemekkel élek, a fél-elem pedig tudatosan kimarad az életemből.

Mindenki létezik, de csak kevesen élnek.