Mindig az élet hozza, hogy mi az, amivel foglalkozol, és mi az, amit tenned kell az életeddel: rengeteg minden vonatkoztatható vissza a legmélyebb gyökerekhez, ami maga te vagy.

Semmiféle bölcs ember nem fejti meg az élet értelmét. Hogy általában mi az értelme az életnek, azt én nem tudom, s talán akkor is így felelnék, ha száz évvel megtoldanám az életemet. Ha azonban egyetlen színész pályafutásának az értelmén gondolkodom - az enyémen -, annyit mindene­setre mondhatok: A szomorú embereket megvigasztalni és jóra, szépre nevelni. Mindig ezt akartam, s ez ma is az én ars poeti­kám!

Az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt.

Az élet maga az egy olyan dolog, amit hagyni kell folyni a maga útján.

Mi változik, mi marad változatlanul, nem tudni. Annyi bizonyos, más világ lesz.

A természet eltart. Mi kell az élethez? Ennivaló, olvasnivaló, és fa, hogy befűtsek a cserépkályhába.

De jó volna, ha tudnánk megint játszani a karácsonyfa alatt és körül, gyerekeinkkel és egymással, mert a játék arra tanítana, hogy ne vegyük olyan komolyan azt, amit nap mint nap öngyötrően komolyan veszünk. Karriert, pénzt, a külvilág ítéletét.

Az Élet, akár csak a szél, olyan helyekre visz minket, amelyekre a legkevésbé számítottunk, és közben folyton változtatja az útirányt, így a végén koldusokat koronáznak királlyá, királyok buknak a mélybe, a szerelem közönnyé fakul, és esküdt ellenségek szívbéli jó barátokként, kéz a kézben szállnak sírba.

Hogy szentté legyen az ember, élnie kell.

Ahhoz túl rövid az élet, hogy boldogtalanságban éljünk, ezért csak azokat a céljaidat valósítsd meg, melyek örömmel töltenek el!

Ha harmóniában akarod élni az életed, teremts harmóniát a gondolataidban is!

Ne higgyétek, hogy a táncotok egyszer majd jó lesz. Most lesz jó, vagy sosem. Semmi nem majd jó. Most jó vagy sosem. Ha sétálsz a parketten, sétálj jól! Sokáig hittem azt, hogy az élet majd eljön hozzám, ha megtanulom ezt vagy azt, ha megszerzem ezt vagy azt. Hát a nagy frászt! Az élet sosem jön el, az élet itt van, onnantól kezdve, hogy megfogantál az anyád méhében.

Ott kell lenni, ahol az élet zajlik.

Felfelé nem megyünk, mert onnan előbb vagy utóbb le kell jönni. Az emeletről egy út van - lefelé. Egy pincéből viszont legalább annyi a kivezető út, ahány kijárata van.

Egész életünkben azon törjük a fejünket, miért élünk. Bonyolult, megoldhatatlan rejtvénynek tekintjük. Vakok vagyunk. Nem vesszük észre a lényeget, mire megsejtünk valamit, elrobog az élet. Miért élünk? Hogy Isten szeme, füle, szája legyünk.