Néha elviselhetetlenül kínoz a bűntudat: a szüleinket mi rontottuk el.

Amíg kicsi voltam, ha akartam, se tudtam gondolkozni. Most, ha nem akarok, akkor is muszáj. Úgy látszik, a gondolkodás a korral jár.

Mi változik, mi marad változatlanul, nem tudni. Annyi bizonyos, más világ lesz.

Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is. És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!