A víz semmi, ha nem tudod, mit jelent a hiánya. És az még nem élet, ha nem halsz szomjan.

A földi lét önmagában lenyűgöző élmény, ha mégoly természetesnek fogadjuk is el, aligha tudunk betelni a csodával. Talán ezért igyekszünk újra és újra megörökíteni a megélt mozzanatokat, megállítani a pillanatokat.

Sokan egyetlenegy nap annyit akarnak lenyelni, amennyit egész életükben sem emészthetnek meg. Felélik a jövő esztendőket, és mivel mindent a legnagyobb sietséggel tesznek, mindennel véget is érnek igen hamar.

Az élet lépten-nyomon rácáfol elméletre is, gyakorlatra is.

Élni csak szerelmes lélekkel lehet, különben kihűl a lelked, s rideg lesz körülötted a világ.

Sok ember küzd egy élten át,
Csak gyűjt, csak gyűjt, se hall, se lát.
Hogy szaporodjék a vagyon
És meghalhasson - gazdagon.

Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? - Mindenesetre ez élvezetesebb! - De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?"

Az ember a ma ismert egyetlen lény, amely számára a létezés nem pusztán történés, hanem KALAND.

Ha érdemesen éltünk és jól haltunk meg, akkor a végén teljesen és véglegesen magunkba zárjuk a történetünket, amelyet már nem lehet folytatni, amelyben már minden a helyén van. Kerek egész, olyan, amelyre elmondhatjuk, hogy érdekes, szép történet, érdemes volt megélni. Történetünk egy darabig még befolyásolhatja a világot, de lassan nyoma vész, és a bizonyosság, hogy voltunk, belénk záródik örökre. De megadatott nekünk ez a bizonyosság. Történetünk hordozza ezt. Ez az életünk értelme.

Elszúrta az életét. Na és? Az élet sokkal értékesebb a tetteknél, egyedi, lenyűgöző és megismételhetetlen.

Íme egy paradoxon: ami nem feltétlenül szükséges az életben maradáshoz - például a könyvek, a művészet, a filmek, a borok, stb. - azok elengedhetetlenek az élethez.

Én azt hiszem, hogy az ember akkor teljesítette a küldetését, ha mindazokat a képességeket, amelyek benne rejtőznek, felszínre hozza és átadja a többi embernek. Ehhez nem kell semmiféle különleges tehetség. Sokkal inkább szükség van elszántságra és kitartó erőre. Ha az ember a saját egyéniségét hozzáadja az egészhez, ha tesz valamit a köz érdekében, akkor nem élt hiába.

Egy emberi élet sokkal többet ér, mint bármi más.

Az élet sem könnyű. A nehézségekből azonban tanulunk.

Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.