Egy emberi élet sokkal többet ér, mint bármi más.
Nem szabad saját szomorúságomon rágódni. El kell kerülnöm ezeket a gondolatokat, le kell foglalnom magam. Úgyhogy megyek tovább. Olyan problémákkal foglalkozom, amelyek kihívást jelentenek, amelyek lekötnek fizikailag és szellemileg is. Úgy tűnik, az utam még messze van a végétől.
Aki elutazik, annak egyszer vissza is kell jönni.
Az emberek régen azt hitték, a falnak is füle van, és csak később jöttek rá, hogy a falak süketek. A fülek, amelyektől rettegünk, valójában a köztünk élő emberekhez tartoznak.
Éld az életedet anélkül, hogy a jelennel törődnél. Képzeld el, hogy kötélen jársz két hegycsúcs között. A jelen az alattad elterülő szakadék. Haladj egyenesen előre, és csak arra figyelj, hogy eljuss a másik oldalon lévő hegycsúcsra. Soha ne nézz le.
Eláraszt a reménytelenség. Egyszerűen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
Még ha az életed neked nem is jelent olyan sokat, másoknak rengeteget számít.
Minden ember egy álommal kezdi az élet nagy kalandját - arról álmodik, mit akar elérni egyszer. Rengeteg akadállyal találkozik majd az úton. Ezek némelyeket megállítanak, míg mások tovább küzdenek.
Próbálok nem az emlékekre gondolni, és inkább magam elé nézni. A jelen tele van problémákkal, és ha szembeszállok velük, el tudom engedni a múltat. Kapaszkodom a reménybe, hogy bár ezek az értékes emlékek a múlté maradnak, egyszer majd szerzek újakat.
A legnagyobb bűn, amit egy ország elkövethet, hogy önös érdekeit előbbre sorolja ártatlan emberek életénél.
A történelem majd megmutatja az eljövendő generációknak, hogy mi volt helyes, és mi volt helytelen. Reméljük, a világ tanul ebből.