Rohadt dolog ez a meghalás. Az ember egyre kevesebb lesz az idő múltával. Van, akinél gyorsan megy, van, akinél eltart egy darabig. Születésedtől kezdve egymás után elveszítesz valamit: először egy lábujjat, aztán egy kart, először egy fogat, aztán a fogsorodat, először egy emléket, aztán az egész emlékezetedet, és így tovább, mígnem aztán már semmid sincs. A végén bedobják a maradékot egy lyukba, földet lapátolnak rá, és kész.

Az ébredés mindig új élet, és nagyon rövid ez az élet.

Meg kell halnod egypárszor, hogy valóban elkezdj élni.

A születéskor is, a halálkor is egyedül van az ember. Hiába van mellette másvalaki, a nagykapun egyedül kell áthaladni, oda is, vissza is.

Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog.

Amikor úgy érzem, nem történik semmi, nem történik az élet: az a halál. Egyszerűen az életből kevesebb lesz, és akkor nyilván több lesz valami másból.

A legnagyobb megfontolatlanság azzal a szándékkal élni, hogy az életben mindig megfontoltan fogunk cselekedni.

A jó embernek sohasem hosszú az élet.

Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál. És úgy nézz a társadra, a barátodra, még a gyerekedre is, mintha utoljára látnád. És akkor a szíveddel látod - nem a kisbetűs, vacak, szürke hétköznapot, hanem a Nagybetűs Csodálatos Életet.

Az élet a természet különös, de törékeny és rövid időtartamú alkotása.

Ahogyan az élet fogalmát sem tudjuk pontosan meghatározni, a halál is örök titok marad. Elkerülhetetlen: a természet rendjének alappillére, hogy átadjuk a helyünket a fiatalabbaknak.

Hol az az élet, amelyet érdemes élni? Ne feledd, hogy erre a kérdésre a válasz nem leírt szövegekben található, hanem az emberekben.

Nem arról szól az egész életünk, hogy mindent szeretnénk, mindent begyűjtenénk, mint a kis hörcsögök, de ebbe a kevésbe, amink van, baromira nem fér bele minden? Ha üres a szánk, azért sírunk, mert éhesek vagyunk, ha meg úgy megtöltöttük a pofazacskónkat, hogy szétreped, akkor nyafogunk, milyen nehéz a hörcsög élete. Szeretnénk hegymászók meg könnyűbúvárok is lenni, de szeretnénk közben nagyokat enni, és azért csinálnunk kell olyat is, amit fel lehet majd vésni a sírkövünkre. Az ember nem könnyen tud megfelelni a saját elvárásainak.

Az a jól leélt élet, amelyre az ember nem akar szégyent hozni csak azért, hogy még egy nap adassék neki.

Milyen szörnyen törékeny is az emberi élet, egyetlen észrevétlen pillanatban elveszíthető, elég hozzá pár foknyi eltérés a helyes iránytól. A túlélés nem magától értetődő: összpontosítás és szerencse kell hozzá.