A világ elől senkit nem lehet elrejteni.

Az apokalipszis nem a világvége, hanem csak az általunk ismert világnak a vége.

A világ egy gyönyörű könyv, de kevés hasznára van annak, aki nem tudja olvasni.

A világ egy tragédia azoknak, akik éreznek, de egy vígjáték azoknak, akik gondolkodnak.

Egy gyűlölettel teli világban sem szabad lemondanunk a reményről. Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk a békességről. Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk az álmainkról. Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról, hogy higgyünk egymásban.

Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen.

Nézzünk körül a világban! Mozdulatlannak, változhatatlannak tűnhet. De nem az. A legkisebb lökéssel - ha tudjuk, hol kell alkalmazni - kimozdítható.

A világegyetem gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a csillagok, a fák, és jogod van ahhoz, hogy itt legyél. És akár tisztában vagy vele, akár nem, a világegyetem terv szerint fejlődik.

Amikor az ember a Földet csak egy kék pontnak látja a végtelen világegyetemben, elgondolkodik a teremtés rejtelmein. Ilyenkor érzem, hogy mindnyájan egy világméretű rendszer része vagyunk, ahol minden egyformán fontos, minden összefügg, és mindennek értelme van!

A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.

Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni.

A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.

A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék.

Az a világ baja, hogy mindenki jót akar, de másképpen.

Az ostobával a világnak, a bölcsnek a világgal gyűl meg a baja.