Ha valaki el akar titkolni valamit, előbb-utóbb túl sokat fog beszélni.

Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.

A szeretet a kulcsa minden titoknak.

Rejtegette titkait, mint a mániákus háziasszonyok a tavalyelőtti megcukrosodott befőttet vagy az illatos szappant a fehérneműs szekrényben. Időnként, nagy napokon, elővett egyet s mást a kis titkai közül, a kis jelentéktelen titkai közül, kigöngyölte és nagy gesztussal odaajándékozta, kitüntetés- és megvesztegetésképpen...

Néhányan összehúzott szemmel méregetnek, mások megjátsszák az érzéketlen közömböst. Bárcsak beszélhetnék velük...! Megmondanám nekik, hogy nem tudnak annál keményebben ítélkezni felettem, amennyire keményen én ítélem meg a saját tetteimet. Megmondanám nekik, hogy amikor valakire ránéznek, sose tudhatják, mit titkol a világ elől.

Amikor az ember elhatározza, hogy álnéven ír, az valami olyasmi, mintha láthatatlanná válna.

A nőnek nem szabad a tenyerén hordani a szívét, hogy mindenki belepillanthasson.

Hír az, amit valaki valahol szeretne eltitkolni... minden egyéb csak hirdetés.

Titkot őrizni mélyen emberi, csakúgy, mint előbb vagy utóbb felfedni azt.

Ami titokzatos, az még nem csoda.

A világ csak azért van tele kimondott szavakkal, hogy alattuk jobban elrejtőzködhessék az elhallgatott, és zajgásukba vesszen a titok, ami az emberek s dolgok mögött van.

Vannak titkok a látszólag oly nyilvánvaló világon, és különös elhallgatások rejtőznek a kimondott szavak mögött.

Nem kell mindent tudni. Nem kell bolygatni a múltat. Nem kell beleütni az orrunkat olyasvalamibe, ami nem ránk tartozik.

Szeretem titokban tartani azt, amit közmegegyezéssel jó cselekedetnek hívnak.

Az univerzum megértése talán leginkább egy óriási kirakós játékhoz hasonlítható. És mert szellemi titokról van szó, könnyen előfordulhat, hogy a megfejtést önmagunkban kell keresnünk.