Akik rá tudnak venni, hogy abszurd dolgokban higgy, rá tudnak venni kegyetlenkedésekre is.

Az emberi értelem jellemző és szakadatlan hibája, hogy jobban izgatja a megerősítés, mint a cáfolat.

Lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a legnagyobb babonáink egyike az elme különválasztása a testtől.

Sohase fojts vissza, ne hallgass el magad előtt semmit, ami a saját gondolatod ellenében gondolható!

Azt, ami van, úgy, ahogy van - tehát az igazat igaz módon kimondani felszínesnek látszik; azt, ami van, úgy, ahogy nincs - tehát az igazat nem igaz módra, fordítva kimondani mély értelműnek látszik.

A csoda megfosztja hitelétől a tapasztalatot; tehát a csoda maga sem érdemel hitelt.

Helytelenül értelmezett igazságok több kárt okozhatnak, mint az indokolt tévedések.

Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.

Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.

Bölcsesség az, ha mindig tudatában vagyunk annak, mennyire tévesek lehetnek nézeteink, és mennyire bizonytalanok mindazok a dolgok, amelyekre a leginkább számítunk.

A kétely a bölcsesség kezdete.

A tudás előtt tornyosuló legnagyobb akadály nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.

Tudományosan képzett, kritikusan gondolkodó elmék számára az áltudományos munkák olvasása olykor szórakoztató. Kesernyéssé csak akkor válik az olvasó szájíze, ha arra gondol, hogy a szerző nem tréfának szánja művét, és vannak olvasók is, akik komolyan veszik ezeket a hóbortos írásokat. A tudománnyal foglalkozók számára azonban feltétlenül hasznos az áltudomány megismerése. Az áltudomány: torzító tükör, melyben a kutató hibái - módszerbeli és jellemhibák egyaránt - karikírozva jelennek meg.

A szent mítoszoknak nem lehet jövőjük. Hogy miért nem? A kíváncsiságunk miatt.

A tudással együtt a kétség is nő.