Tudományos vitatkozásoknál nem a személy, nem a tekintély, hanem egyedül az igazság bírhat döntő erővel.

Ha nem tudjuk, hogyan ellenőrizzünk egy elméletet, akkor joggal kételkedhetünk abban, hogy van-e egyáltalán valami olyan valóság (vagy valóságos szint), amelyet a kérdéses elmélet leírna; ha pedig pozitíve tudjuk, hogy nem lehet ellenőrizni, akkor kételyeink növekedni fognak; arra gyanakodhatunk, hogy egy puszta mítoszról vagy meséről van szó. Ha azonban egy elmélet ellenőrizhető, akkor ebből az következik, hogy bizonyos fajta események nem következhetnek be; s így az elmélet állít valamit a valóságról.

A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények, ott kivételek, azaz csodák sem létezhetnek.

A tudomány kérdéseiben ezrek fennhatósága nem ér fel egy egyed érvelésével.

Nincs hasznosabb, mint felismerni, hogy tévedtünk.

A tudatlant lehetetlen érvekkel meggyőzni.

A leggyakoribb ostobaság az, hogy szenvedélyesen hiszünk abban, ami nyilvánvalóan nem igaz. Ez az emberiség legfőbb foglalatossága.

Aki vitatkozás közben a tekintélyre támaszkodik, nem az értelmét használja, hanem inkább a memóriáját.

Jól jegyezze meg minden természetbúvár ezt a szabályt: szemlélje gyanakvással mindazt, amit elméje különleges megelégedéssel fogad.

Az egyik kedvenc rajzfilmemben az átverésre kiszemelt gyanútlan áldozat jóshoz fordul, aki - miután gondosan tanulmányozta a tenyerét, - aggodalmasan közli vele: "Ön rendkívül hiszékeny".

A tudomány egyik parancsolata így szól: "Ne higgy a tekintélynek!"

Kipróbálás és igazolás nélkül az intuíció önmagában nem elegendő az igazsághoz.

A tudatlanság gyakrabban vezet önhittségre, mint a tudás: olyanok szokták határozottan kijelenteni, hogy a tudomány soha sem fogja ezt vagy azt megoldani, akik keveset tudnak, nem pedig olyanok, akik sokat.

A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.

A legsúlyosabb hiba, ha a tények megismerése előtt kezdünk el elméleteket gyártani. Biztos, hogy a tényeket kezdjük majd el hozzáigazítani az elmélethez, pedig éppen fordítva kellene eljárni.